MusicPress

Pár hete láthattuk a Tame Impala együttes Mind Mischief klipjét, melyben egy tizenéves diák a tanárnővel való szexuális aktust a Heavy Metal című 1981-es animációs fantasy filmet idéző képvilágban éli meg, most pedig egy tényleges (bár megközelítésben karikaturisztikus) hard rock zenekar nyúl a kemény műfajban oly gyakori fantáziához, de egy meghökkentő csavar ezúttal is akad. A fél évtized kihagyás után újra összeállt brit Darkness kvartett a Hot Cakes című 2012-es visszatérő albumához két animációs videó (Nothing's Gonna Stop Us, Every Inch Of You) után tavaly júniusban az Everybody Have A Good Time című dalra forgatott Warren Fu rendezővel egy bizarr kisfilmet, melyet akkor második részként tüntettek fel, de csak most 2013 márciusában, több mint nyolc hónappal később érkezett meg hozzá az első epizód, melyben a diák+tanárnő vonzalom mellett már a folyatás medvefétisének magyarázatát is megkapjuk. A fenti képen mackóban látható Justin Hawkins gitáros-énekes együttesének két összefüggő klipjét itt tehát most már rögtön egymás után is megtekinthetjük – de előtte még hallgassunk bele a Hot Cakes albumba, melyen a Street Spirit című Radiohead-klasszikus metálos feldolgozása is szerepel.

Prince a tavaly őszi Rock And Roll Love Affair kislemezdalt Jimmy Kimmel műsorában mutatta be élőben tizenvalahány kísérőzenésszel, a 2013 januárjában közzétett Screwdriver című számot pedig a múlt éjjel Jimmy Fallon show-jában adta elő (a Bambi című 1979-es szerzeményével együtt), de most csak három lány, a gitáros Donna Grantis, a basszista Ida Nielsen és a dobos Hannah Ford kísérte. Mint az elmúlt hetekben kiderült, a legutóbbi Prince-anyagokat terjesztő titokzatos 3rd Eye Girl az általuk alkotott projekt fedőneve, és időközben már Live Out Loud címen egy eddig ismeretlen Prince-szerzeményt is rögzítettek a stúdióban (a kétszámos tévéfellépés videója alatt ez is meghallgatható).

A MusicPress 2012 év legjobb lemezei listáján a Kill For Love albummal győzedelmeskedő Chromatics billentyűs-producertagja, Johnny Jewel tavaly a másik (régebbi) együttesével, az Ida No gitáros-énekesnő társaságában alapított Glass Candyvel is visszatért (a legutóbbi felvétel, amit közzétett, épp a két zenekar közös Joy Division/New Order-feldolgozása volt), de közben Italians Do It Better nevű kiadójának kultikus 2007-es After Dark válogatáslemezéhez is készíti a folytatást. Az After Dark 2 anyagából az elmúlt hónapokban már megismerhettünk két számot a Chromaticstól (Looking For Love, Cherry) és egyet annak másik testvérzenekarától, a Megan Louise énekesnővel alakított Desire-től (Tears From Heaven), de a mai napon a válogatásról egy újabb Glass Candy-dal is nyilvánosságra került (a már 2011-ben közzétett Warm In The Winter mellé). Az itt hallható (és mp3 formátumban le is tölthető) The Possessed című számot egy párizsi divatbemutató kísérőzenéjeként használták, amint erre a hétperces bővített verzió zárójeles alcímében a kifutó szó is utal.

A szemüveges John Flansburgh gitáros-énekes és az éneklés mellett tangóharmonikán, billentyűs és fúvós hangszereken játszó John Linnell brooklyni együttese, a They Might Be Giants immár három évtizede az amerikai alternatív színtér egyik legszimpatikusabb színfoltját jelenti eklektikus, slágeres zenéjével, a kilencvenes évek hajnala óta már kereskedelmileg is sikeres, sőt az új évezredben már gyereklemezekkel és tévéműsorokhoz írt zenékkel is megnyert újabb közönségrétegeket (és egy-egy Grammy-díjat). A duóból időközben öttagúra nőtt zenekar 2013-ban már 16. stúdióalbumával áll elő, melyen a Nanobots címhez illően alig pár másodperces dalok is bőséggel helyet kaptak (a 43 perces lemezre került 25 számból a leghosszabb sem több 3:20-nál). A március 4-én piacra kerülő album itt a MusicPress blogon már megjelenés előtt meghallgatható.

A MusicPress blogon már február eleje óta meghallgatható a remek új Nick Cave & The Bad Seeds-album, a Push The Sky Away (sőt a kilencszámos anyag a Los Angeles-i lemezbemutató koncert videóján az új turnéfelállás élő előadásában is végignézhető), de a lemez két bónuszdalára, a dupla deluxe kiadás bónusz-DVD-jén, illetve super deluxe box set részeként dupla A-oldalas fehér vinyl kislemezen helyet kapó Needle Boy és Lightning Bolts című szerzeményekre egészen a hivatalos fizikai megjelenésig kellett várnunk. Most végre a YouTube-ra is felkerültek hivatalos formában, és itt rögtön meg is hallgathatók.

A néhai Jimi Hendrix (1942-1970) régóta várt új ritkasággyűjteményéről, az 1968 és 1970 közti számok eddig kiadatlan verzióit tartalmazó People, Hell And Angels albumról az elmúlt hetekben már szerepelt itt a MusicPress blogon egy 1968-as dal (a Buffalo Springfield-tag Stephen Stills társaságában rögzített Somewhere) és három 1969-es felvétel (Hear My Train A-Comin', Earth Blues, Izabella), de most végre itt van a teljes anyag, benne az eddig ismeretlen Let Me Move You című szám Lonnie Youngblood szaxofonos-énekessel, illetve az instrumentális Inside Out is, melyen a basszustémát maga Hendrix játssza. A People, Hell And Angels premierjét az NPR rádióhálózat oldalán tartották meg, és már itt a MusicPress blogon is meghallgatható egészen az amerikai megjelenés napjáig, március 5-ig.

Wolfgang Amadeus Mozartnak tényleg volt egy nővére, Maria Anna, aki szintén zongorista csodagyerekként tűnt fel (lásd a tavaly nálunk is bemutatott Nannerl, Mozart nővére című francia filmet), de most nem róla lesz szó, hanem Caila Thompson-Hannant kanadai dalszerző-énekesnőről, aki Mozart's Sister név alatt kezdett elektro-pop szólókarrirert (korábban a Shapes And Sizes és Miracle Fortress nevű indie-rock együttesekben, és a táncosabb Think About Life-ban is játszott). A 27 éves művésznőnek, akiről Grimes, Kate Stelmanis (Austra) és Merrill Garbus (tUnE-yArDs) is eszünkbe juthat, a héten jelent meg a londoni Merok minikiadónál az első hivatalos kiadványa, a Hello EP, mely a Mozart's Sister című új sikerdal mellett tartalmazza a korábbi saját kiadású 2011-es Dear Fear demo-EP három szerzeményét is – és a teljes négyszámos anyag itt a MusicPress blogon is végighallgatható.

Az „előadók, akik az ezredfordulón voltak a csúcson" sorozatban Dido után jut még egy erre a hétre: a walesi Stereophonicsról van szó, mely tökös rocktrióként tűnt fel az 1997-es Word Gets Around albummal, aztán a következő kettő (Performance and Cocktails – 1999, Just Enough Education To Perform – 2001) többmilliós eladásaival csaknem Oasis-kategóriájú kontinentális sztárzenekarrá tudott előlépni. A daróchangú kis dalszerző-gitáros-énekes Kelly Jones egója persze hamar eluralkodott, sokan máig nem tudják neki megbocsátani, hogy 2003-as You Gotta Go There to Come Back után kirúgta a legviccesebb tagot, a tévés/rádiós karrierbe fogó Stuart Cable dobost (ki aztán 2010-ben halálra is itta magát), de a másik gyermekkori haver, a névrokon Richard Jones basszista támogatásával végül is egyben tartotta a zenekart, és 2005-re kissé modernizálni is tudta tradicionális rockzenéjét (emlékezzünk csak a Language. Sex. Violence. Other? album Dakota című No.1 slágerére). Az elmúlt évtized végül nem zárult túl fényesen (Pull The Pin – 2007, Keep Calm And Carry On – 2009), de az újabb doboscsere után felvett visszatérő anyag most ismét felmutat pár jobb pillanatot. A Graffiti On The Train album március 4-én jelenik meg, de itt a MusicPress blogon már meghallgatható.

A Radiohead-frontember Thom Yorke és Nigel Godrich producer a Red Hot Chili Peppers-basszusgitáros Flea és a Joey Waronker/Mauro Refosco ütőspáros ritmusszekciójával kiegészülve a héten jelentették meg Atoms For Peace nevű együttesük Amok című első albumát, melyről az első hivatalos klipet nem a Default és Judge Jury And Executioner kislemezdalok kapták, hanem az Ingenue című szám. A videót a brit Hammer & tongs kollektíva klipzsenije, a Galaxis útikalauz stopposoknak mozifilm rendezője, Garth Jennings forgatta, aki az elmúlt években a Radiohead Jigsaw Falling Into Place, Nude és Lotus Flower klipjeit is készítette, és ahogy ez utóbbiban is, Thom Yorke-ot ismét táncolni látjuk, de ezúttal nem egyedül, hanem egy New York-i születésű japán koreográfus-táncosnő, a jelenleg a brit Wayne McGregor | Random Dance csoport tagjaként dolgozó Fukiko Takase öltönyös társaságában.

Patrick Wolf a karrierösszegző akusztikus Sundark And Riverlight album turnéján adta első magyarországi koncertjét (melyről az első hír/ajánlócikk annak idején itt a MusicPress blogon jelent meg), és a telt házas szerdai Trafó-fellépés egyik fénypontja az volt, mikor a 29 éves brit multiinstrumentalista-dalszerző-énekes a zongorához ülve előadta a Szomorú vasárnap című Seress Rezső-szerzeményt, melyet bevallása szerint gyermekkora óta rendszeresen hallgatott és énekelt ("this was my Wham!"), sőt az internetkorszak hajnalán tizenévesként még saját fordítást is próbált készíteni a magyar szöveg alapján. A harmincas évekből való öngyilkoshimnusz Patrick Wolf-féle előadása (melyről korábbi verzió – már ha egyáltalán elénekelte bárhol is nyilvánosan – nem szerepel az interneten) itt megtekinthető, a budapesti koncerten elhangzott saját szerzemények nagy részével együtt.