MusicPress

Az Éhezők viadala második részéhez írt Lean című új The National-szám után Matt Berninger és zenésztársai ismét egy sorozathoz készítettek új felvételt: már a tavalyi hálaadás ünnepén is feldolgozták nagy komolyan a Bob's Burgers (magyar címén: Bob Burger Falodája) rajzfilmszéria egyik nyúlfarknyi betétdalát, a pulykaölős Thanksgiving Songot, most pedig egy másik pársoros blődliből, a hálaadás napi pulykához tartozó fincsi szószt megéneklő Sailors In Your Mouth-ból kerekítettek egy igazi dalt, amihez ezúttal már rögtön egy animációs videót is kaptak a sorozat alkotóitól – pont úgy, ahogy pár hónapja St.Vincent az ő Bad Tina című számához. A Bob's Buskers klipszéria The National-féle új darabja itt látható és hallható.

A Szabad a gazda című 2011-es bemutatkozó EP-jével feltűnt Zoo trió – melyet a Galapagos együttes két tagja, Szekeres Péter énekes (a Junkies-frontember Szekeres András öccse) és Bodó László gitáros alapított a korábban Fenyő Miklósnak és Marót Vikinek a kísérőzenekarában is játszó Pirisi László billentyűssel – 2012 végén itt a MusicPress blogon tartotta Barátaim az űrben című második háromszámos EP-jének premierjét, és most szintén itt hallható először az egyetlen 2013-as keltezésű Zoo-dal, mely már a 2014-re átcsúszó első albumot harangozza be: az Our Love Is Gone című fiú-lány duettben a Manökken Proletarz gitáros-énekesnője, Kerekes Sugárka hallható Péter mellett.

A Magyarországon is visszatérő vendégnek számító amerikai avantgárd-experimentalista art-rock formáció, a Xiu Xiu ezen a télen egyszerre két albummal is jelentkezik: Jamie Stewart együttese a 2014. február 4-re ígért Angel Guts: Red Classroom című új sorlemez előtt már most december 2-án kiad egy korongot a dzsesszistennő Nina Simone (1933-2003) dalainak sajátos átdolgozásaival. A Xiu Xiu vezére és a Swans-frontember Michael Gira a két zenekar egy tavalyi közös fellépése idején beszélgettek a polgárjogi aktivistaként is elhíresült, hányatott sorsú fekete zongorista-énekesnő művészetéről és bátorságáról, Jamie pedig ez után egy válságos pillanatában épp Nina Simone (és a szintén zűrzavaros időkön átment Swans) példáján felbuzdulva gyűjtött erőt saját pályája folytatásához. A Nina című Xiu Xiu-album – melynek hangszerelésénél és felvételeinél a dobos Ches Smith volt az énekes legfőbb támasza a legendás fekete díva dalainak fúvósdús free jazz átértelmezésében – itt a MusicPress blogon már megjelenés előtt végighallgatható.

A Queens Of The Stone Age múlt heti interaktív videoklipjének kitömött állatai után a frontember Josh Homme ismét a taxidermia témakörében áll elő új produkcióval: az IFC kábeltévé-csatornán a Comedy Bang Bang műsorban Reggie Watts vendégeként egy Taxidermy Love című alkalmi duettet rögtönzött a bozontos zenész-komikussal. Watts – akit a múlt évben videoklipekben (Hot Chip Night And Day, Joey Ramone: New York City) és a Neil Young-féle Bridge School segélykoncert Flaming Lips-fellépésén, pár hete pedig az első YouTube Music Awards műsorvezetőjeként is láthattunk – mindig zenél valamit show-ja vendégeivel, akik eddig főleg színészek és komikusok közül kerültek ki (Sarah Silverman, Michael Cera, Zach Galifianakis vagy a comedy rock határzónából a Tenacious D és "Weird Al" Yankovic), de Josh Homme személyében most egy igazi 100%-os rockhérosz is horgára akadt.

Eminem november elején – egy évvel az után, hogy egy baseball sapka feliratával beharagozta 2014-es albummegjelenését – közreadta csúcslemezének, a 2000-es The Marshall Mathers LP-nek a folytatását The Marshall Mathers LP 2 címen, és a végeredmény tényleg a legjobb munkája lett azóta, ahogy fél évtizednyi kihagyás után 2009-ben visszatért a porondra. A nagy szakállú Rick Rubinnal készült (és ezáltal a nyolcvanas évekbeli Beastie Boys-oldschool előtt is tisztelgő) Berzerk című első kislemezdal után az album másik legerősebb számának klipje is megidézi a hárommal ezelőtti évtizedet: a korábban főleg Lil' Wayne-lemezeket jegyző DVLP (ejtsd: Develop, született: Bigram John Zayas, 1978) produceri segédletével rögzített, elképesztő nyelvbravúrra épülő Rap God videójában a rapper már rögtön az intróban a nyolcvanas évek közepének „virtuális” tévés műsorvezetőjét, Max Headroomot személyesíti meg (míg a nyitó szöveges hangminta egy hetvenes évekbeli Captain America hangoskönyvből való).

A 2001-es Genetic World albummal (főleg annak a Grammy-díjra jelölt Breathe című dalával) befutó, és még az Egyesült Államokban is több százezer lemezt eladó francia downtempo együttes, a Télépopmusik 2005-ben jelentetett meg utoljára stúdióalbumot (Angel Milk), majd a 2009-es Ghost Girl EP után pedig egy időre le is állt, ám most 2013-ban visszatért. Az eredeti trióból Fabrice Dumont (akit másik együttese, az Autour de Lucie pop-rock zenekar basszistájaként 2001-ben Budapesten is láthattunk) visszavonult a zenéléstől, hogy Green United Music nevű lemezcégére (Woodkid, Yuksek, The Shoes stb.) koncentráljon, de a megmaradt két zenész-producer tag, 2Square (Stephan Haeri) és Antipop (Christophe Hetier) a 2014-re ígért harmadik Télépopmusik-album előfutáraként már idén nyáron kiadott egy EP-t a fekete amerikai énekesnő, Black Betty (Sylvia Grodon) társaságában rögzített Try Me Anyway és Fever című dalokkal, melyekhez videoklipeket is közreadtak – az utóbbihoz a tegnapi napon egyszerre kettőt is! A Lou Chaussalet által rendezett első kisfilmben egy halálközeli élményt láthatunk, míg a Systaime (Michaël Borras) által készített alternatív klip az internetes pornó világába vezet a webkamera előtt hiányos öltözetben felvonuló camsex modellekkel.

A tavalyi ötszámos Ghost EP mind az öt számát átfogó klipsorozat (Red Lips, Everything Is Embarrassing, Sad Dream, Lost In My Bedrooom, Ghost) után a modell-énekesnő Sky Ferriera idén feltűnt már Vampire Weeked- és DIIV-videókban is, de most csupa teljesen új dalt tartalmazó első albumához, a meztelen borítófotós Night Time, My Time-hoz is sorra érkeznek a kisfilmek: a beharangozó You're Not The One után (melyet az elmúlt éjszaka David Letterman műsorában élőben is elénekelt) ma lemeze címadó dalára is kapott a házirendezőjének számító Grant Singertől egy stílszerűen éjszakai klipet, ahol különféle színű parókákban és fehérneműkben parádézhatott (és mint kiderült, ezt is David Lynch ihlette, ahogy már maga a Night Time, My Time cím is egy Laura Palmer-idézet a Twin Peaks – Tűz, jöjj velem! mozifilmből).

Ahogy 2012 legjobb albumai kapcsán is szóba került, nem szabad túlságosan sietni az év végi listázással, mert az adott esztendő utolsó heteiben is simám érkezhetnek remekművek. Ilyen a saját stílusmeghatározása szerint apokaliptikus poszt-punkot játszó finn Beastmilk együttes Climax című debütalbuma is, mely csak november 29-én (a brit és amerikai piacon december legelején) kerül a boltokba, de a friss NME-premiernek köszönhetően már itt a MusicPress blogon is végighallgatható megjelenés előtt.

A legnagyobb hatású ausztrál gitárpop zenekar, az 1980 óta működő The Church elvesztette egyik alapító tagját: a basszusgitáros-énekes-frontember Steve Kilbey néhány órája egy Facebook-üzenetben tudatta a rajongókkal, hogy az együttes mostantól Marty Willson-Piper gitáros nélkül megy tovább, és a fél évtized kihagyás után jövőre várható új stúdióalbumon már a Powderfinger szólógitárosa, Ian Haug játszik vendégként. Wilson-Piper (aki párhuzamos szólókarrierje mellett egy-egy rövidebb időszakra még az All About Eve és The Saints zenekarokba is beszállt) a legtovább kitartó The Church-tag volt a frontember mellett, mivel a másik alapító gitáros, Peter Koppes a kilencvenes évtized közepén egy időre kiesett a zenekarból, a dobos-producer Tim Powles pedig csak két évtizeddel ezelőtt csatlakozott Kilbey-ékhez.

Bono és The Edge a múlt héten nemcsak egy új U2-stúdiófelvétellel tértek vissza négy év után (Ordinary Love), de a hétvégén közönség előtt is zenéltek egy kicsit: a frontember az általa alapított jótékonysági projekt, az afrikai AIDS/HIV-fertőzés ellen küzdő (RED) aukciójának keretében egy New York-i árverési teremben a zongorához ülő Chris Martinnal közösen énekelt pár dalt (köztük a Lou Reed előtt tisztelgő Perfect Day-t), a szombati rendezvény éjszakai after partyján pedig The Edge társaságában csatlakozott a funk gitárhős Nile Rodgers vezette Chic együtteshez és a szintén jelen lévő Angélique Kidjo afrikai énekesnőhöz, akikkel a közös örömzenélés során a Daft Punk-féle Get Luckyt és a Let's Dance című David Bowie-slágert is előadták.