MusicPress

A héten jelent meg Johnny Cash „elveszett lemeze”, az 1981 és 1984 között rögzített Out Among The Stars album, mely a She Used To Love Me A Lot című első kislemezdalhoz már kapott egy friss videoklipet John Hillcoat rendezőtől, de most egy újabb különleges videónak örülhetünk: a Take Away Show-ival elhíresült francia La Blogothèque közzétett egy különleges negyedórás kisfilmet, melyben a Killers-frontember Brandon Flowers és az őt kísérő Dawes-tagok, a folk gitáros-énekes Father John Misty (született: Joshua Tillman) és a Local Natives indie rockerei kimennek a sivatagba, és előadnak három dalt a 2003-ban elhunyt country hős friss posztumusz lemezéről (I Came To Believe, Baby Ride Easy, Out Among The Stars).

Mintha csak Kurt Cobain halálának közelgő 20. évfordulójához igazították volna, a seattle-i rendőrség nyomozói a múlt héten bejelentették, hogy találtak egy sorozat eddig előhívatlan fotót, melyek 1994. április 8-án a kis növényházban a helyszíneléskor készültek, és kettőt közzé is tettek mutatóba (egyúttal azt is jelezték, hogy semmi olyasmi nem került, ami miatt újraindítanák az annak idején már lezárt nyomozást). Most nyilvánosságra hozták a képsorozat 35 fotóját, és a legmegdöbbentőbbek közülük talán azok, melyek a híres búcsúlevélről készültek: a teleírt papírt egy virágtartóban, virágföldre téve és egy tollal átszúrva találták meg! A rendőrség által ma közzétett sorozatból – néhány lényegében egyforma képet kihagyva – a CBS is átvett 29 fotót, és azok most itt a MusicPress blogon is végignézhetők.

A legendás amerikai költő-énekesnőt, Patti Smith-t legutóbb egy Johnny Depp-kollaborációval és a Gengszterkorzó sorozat soundtrack albumán hallhattuk, most pedig egy újabb filmes munkával jelentkezik: a mai napon mozikba kerülő Noé című Darren Aronofsky-filmhez fő zeneszerzőtársával, Lenny Kaye gitárossal két számot is írt. Az egyik csak egy pársoros kis altatódal, amit a filmben Russell Crowe és Emma Watson énekel, a másik viszont egy teljes értékű Patti Smith-szám, a végefőcím alatt hallható Mercy Is, melyhez Aronofsky állandó filmzeneszerzője, az angol Pop Will Eat Itself egykori frontembereként elhíresült Clint Mansell hangszerelt kíséretet a Kronos Quartet bevonásával (a hetvenes évek óta aktív San Franciscó-i vonósnégyes már a Rekviem egy álomért és A forrás című filmek aláfestő zenéjén is együtt dolgozott Mansell-lel).

Az idei tavaszi budapesti koncertkínálat amúgy is izgalmas Rufus Wainwrighttól az A38-as fellépésekig, de a legőrültebb bulit valószínűleg az indiai származású kanadai King Khan (született: Arish Ahmad Khan, 1977) fogja nyújtani The Shrines nevű pszichedelikus garázs-punk-soul zenekarával április 27-én a Kuplungban – ennél már csak akkor lehetne őrültebb, ha a Black Lips-tagokkal közös Almighty Defenders élén érkezne (a 2010-es Cannes-i Filmfesztiválon adott bulijuk, amikor King Khan a meztelen hátsófelét Lindsay Lohan színésznő arcába nyomta, a rocklegendárium kitörölhetetlen része). Az immár másfél évtizede működő, és jó ideje Berlinben székelő King Khan & The Shrines tavaly ősszel adta ki legutóbbi lemezét, az Idle No More albumot, melynek ma tették közzé vadonatúj klipjét a Born To Die című nyitódalhoz, ami nem Lana Del Rey-feldolgozás, de a berlini Hylas Film stábja által forgatott videoklip ugyanolyan szürreális tisztelgés Alejandro Jodorowksy rendező filmjei előtt, mint pár hete az a Temples-videó volt.

A Blur-főnök Damon Albarn vasárnap ünnepelte 46. születésnapját, és az azóta eltelt két napban két szám stúdiófelvétele is megérkezett április 28-ra várható első szólóalbumáról: az Everyday Robots és Lonely Press Play klipdalokkal beharangozott nagylemezről hétfőn a Heavy Seas Of Love című Brian Eno-kollaborációhoz jött meg a csonkítatlan audiovízjel-mentes verzió és egy pazar kislemezborító, most pedig már a Mr. Tembo című szerzemény végleges formáját is hallhatjuk, s bár ezt még nem hirdették meg single-ként, az amerikai Warner kiadó oldalán ehhez is van lemezborító, egy kiselefánt fotójával! A képválasztás nem véletlen, a tembo szuahéli nyelven elefántot jelent, és Albarn egy tanzániai látogatása során egy árva elefántbébinek írta és énekelte először el ezt a dalt. „Hogy őszinte legyek, mikor elénekeltem az elefántnak, összeszarta magát. Mivel tejjel táplálták, ezért fehér színű elefántbébi-kaka jött belőle” – idézte fel az énekes az emlékezetes ősbemutatót.

A MusicPress kedvenc punkzenekara, a torontói Fucked Up egy hete már szerepelt itt júniusra várható Glass Boys című negyedik stúdióalbumának beharangozó dalával, a Paper The House-zal, de már abban a múlt heti cikkben is szóba került, hogy Damian Abraham együttese az album előtt még egy másik lemezt is megjelentet: a Year Of The Dragon EP a tizenvalahány perces kísérleti számokra épülő Zodiac Series maxisorozat hatodik darabja a 2006-os Year Of The Dog, a 2008-as Year Of The Pig, a 2009-es Year Of The Rat, a 2010-es Year Of The Ox és a Jim Jarmusch-sal közösen felvett 2012-es Year Of The Tiger után (a széria mostanra már jól elcsúszott a kínai horoszkóp adott évétől, hiszen a Sárkány éve 2012-ben volt). Az új maxi single csak április 22-én került piacra (B-oldalán a torontói hardcore punk színtér két 1977-es klasszikusának hűséges feldolgozásával), de a Year Of The Dragon című 18 perces kompozíció már a mai napon felkerült a netre – és alatta meghallgathatók a Zodiákus-sorozat korábbi darabjai is.

Az INXS 1987-es Devil Inside című slágeréből már szerepelt itt a MusicPress blogon feldolgozás Beck, St. Vincent és a Liars előadásában, sőt Arcade Fire-koncertverzióban is, de most a brit London Grammar is pont ezt a dalt vette elő a néhai Michael Hutchence zenekarától: a trió a Trónok harca sorozat negyedik évadának legújabb előzeteséhez rögzítette átiratát (az első előzetesben egy Chelsea Wolfe-szám szerepelt). A tavaly tavasszal egy nagy összeállításban bemutatott London Grammar már a 2013 legjobb lemezei közt ünnepelt If You Wait albumra is készített egy pazar verziót a Kavinsky-féle Nightcallból, de Hannah Reid és zenésztársai a BBC rádió Live Lounge műsorában előadott legutóbbi Miley Cyrus- és All Saints-feldolgozásaikkal sajnos nem tudták tartani a korábbi szintet – ezért is öröm, hogy most egy remek választással és remek kivitelezéssel ismét bizonyítottak (a múlt hónap óta annak is örülhetünk, hogy bejelentkeztek az idei Szigetre).

A brit The Guardian oldalán Johnny Cash elveszett/előkerült lemeze után pár perccel egy újabb teljes albumot is meghallgathatóvá tettek: a Kaiser Chiefs március 31-én megjelenő Education, Education, Education & War című új anyagát, melyet a leedsi zenekar már meghatározó dalszerzőjének, Nick Hodgson dobos-vokalistának a 2012-es távozása után készített, egy új ütőssel, a szintén leedsi Club Smith-ből érkező Vijay Mistryvel. Az új lemezt beharangozó összeállításba a tél folyamán három dal stúdiófelvétele is bekerült (élen a Jack White-tól kapott címet viselő Misery Companyvel), de az album legjobb reklámkampánya maga Ricky Wilson frontember volt, aki új (sovány) kinézetével a brit The Voice zsűritagjaként hódított meg minden korábbinál szélesebb közönséget.

Johnny Cash „elveszett lemezéről”, az 1981 és 1984 között (nagyrészt 1984-ben) felvett, de annak idején dobozban maradt Out Among The Stars albumról – melyet a 2003-ban elhunyt country hős hagyatékában fia, John Carter Cash talált meg – már többször esett szó itt a MusicPress blogon: az első összeállításban már hallható volt a Waylon Jennings (1937–2002) társaságában rögzített I’m Movin’ On duett és a beharangozó kislemezdalnak választott She Used To Love Me A Lot is, melyhez aztán egy friss videoklipet is kaptunk John Hillcoat rendezőtől. A Call Your Mother és I Came To Believe című Cash-szerzemények mellett főként feldolgozásokra és másoktól kapott dalokra épülő lemezanyag három évtized után a mai napon végre hivatalosan is megjelent, és a brit The Guardian oldalán rögtön meghallgathatóvá is tették a teljes albumot, melynek Baby Ride Easy és Don't You Think It's Come Our Time című számaiban a gitáros-énekes mellett felesége, June Carter Cash (1929–2003) is hallható, a bónuszdalként pedig She Used To Love Me A Lot Elvis Costello-féle remixe is felkerült a legvégére.

Két 2012-es kiadványa, a Rock And Roll Nightclub EP és a 2 című/számú nagylemez után a bohém lo-fi hős Mac DeMarco 2014-ben előáll tényleges második albumával is: a tavaly zenekarával egy budapesti koncerten is bemutatkozó 23 éves kanadai dalszerző-gitáros-énekes a bolondok napján, április 1-jén jelenteti meg a brooklyni Captured Tracks minikiadónál a címében a fiatalságra és a fénykorra utaló Salad Days anyagát, melyen a melankolikus-ábrándos hangulatok egészen a hatvanas-hetvenes évek fordulójáig, a Kinks vagy a korai T.Rex világáig is visszanyúlnak, és a korábbi felvételeknél jóval tisztább formát kapnak. A beharangozó dalok és videók után most már a művész úr brooklyni lakásában rögzített album mind a 11 száma (és a legvégén egy kedves elköszönés) is meghallgatható megjelenés előtt az alábbi NPR-lejátszón, egészen a bolondok napjáig.