MusicPress

Az első magyarországi koncertjét április 3-án este a Művészetek Palotájában adó kanadai-amerikai dalszerző-énekes Rufus Wainwright a legutóbbi stúdióalbuma, a 2012-es Out Of The Game óta egy karácsonyi lemezen, a Gengszterkorzó filmzenén és Robbie Williams nagy sikerű Swings Both Ways albumának címadó duettjében is feltűnt, sőt pár napja egy Vibrate című best of lemezt is kiadott két új számmal (Me And Liza, Chic And Pointless), most mégis a Mark Ronsonnal felvett 2012-es album egyik dalához tett közzé egy hivatalos klipet: a koncertjein táncdalként bekonferált Bitter Tearshez egy rendhagyó táncvideó készült Argentínában, Buenos Airesben a brazil Charly Braun rendezésben, Ollantay Rojas és Lisandro Eberle táncos-koreográfusokkal.

A tűzrőlpattant 28 éves amerikai soul-pop dalszerző-énekesnő Janelle Monáe már régebben is örömmel beiktatott koncertprogramjába feldolgozásokat Prince-től vagy Michael Jacksontól, de a 2013 legjobb lemezei közé tartozó The Electric Lady című új albuma népszerűsítése mellett is jut ideje efféle átiratokra. Most például egy hónap leforgása alatt két legendás angol dalszerző-énekes egy-egy nagy slágerét is magáévá tette szinti-funkos kísérettel: a néhai Robert Palmer (1949–2003) Simply Irresistible című 1988-as dalát március elején az Oscar-díjkiosztó vörös szőnyeges bevonulásához énekelte fel az E! csatorna felkérésére, a ma közzétett David Bowie-átdolgozás az 1977-es "Heroes" -ból pedig a Pepsi aktuális Now Is What You Make It reklámkampányához készült, a június-júliusi brazil labdarúgó-világbajnokság elé (van hozzá egy interaktív videó is, melyet Rio de Janeiróban forgattak sztárfocistákkal).

A bolondok napján érkeztek már fura produkciók (lásd Jack White lemezbejelentő instrumentális számát és videóját!), de a legtöbbet valószínűleg a Flaming Lips tagjai dolgoztak áprilisi tréfájukon: kiderült, hogy a SoundCloudon két napja közzétett Flaming Side Of The Moon című 43 perces anyag, melyet a Pink Floyd 1973-as The Dark Side Of The Moon albumának kísérőlemezeként hirdettek meg, valójában a vicces tartalmakra specializálódott Funny Or Die oldallal közös akcióként született, és a hangfelvétel mellé ma négy kapcsolódó videót is bemutattak.

A Dead Weather szupergruppot tavaly egy kislemezzel újraindító Jack White a mai napon, április 1-jén bejelentett egy új szólóalbumot is, bár furamód ezt egy instrumentális szám videójával kísérte: a Lazaretto címmel június 9-re ígért lemezanyagot beharangozó High Ball Stepper itt hallható némi vizuális körítéssel (a YouTube-on közzétett információk szerint a felvételén a gitáros mellett The Peacocks nevű női kísérőzenekarának tagjai játszanak és a ghanai születésű fekete gitáros-énekesnő, Ruby Amanfu vokálozik, aki már Jack White 2012-es Blunderbuss albumának Love Interruption című első kislemez- és klipdalában is szerepelt).

A francia Jamaica popduó tagjai, Antoine Hilaire és Florent Lyonnet a 2010-es No Problem sikeres bemutatkozása után négy évvel, a tegnapi napon adták ki Ventura című második albumukat. Bár ezúttal a Justice-tag Xavier de Rosnay már nem volt ott mellettük társproducerként, most is a Daft Punk-hangmérnök Peter Franco volt a fő segítőtársuk a dalok összerakásánál (az ő Los Angeles-i házistúdiójába még a Random Acces Memories egyik zenésze, a billentyűs Criss Caswell is beugrott hangszerelési tanácsokat adni). s bár ezúttal nem a Cassius-tag Philip Zdar stúdiójában dolgoztak, mégis sikerült továbbra is a Phoenix nyomdokaiban maradniuk azzal, hogy a lemezt Laurent d'Herbécourt-nál fejezték be (a francia sikerkvartett is az ő párizsi stúdiójában és az ő hangmérnöki segítségével vette fel legutóbbi Bankrupt! albumát). Az új Jamaica-nagylemezről az elmúlt hónapokban már hallottuk a Hello Again című beköszönő dalt, láthattuk a Pink Floyd-fricskázó lemezborítót és Two On Two szuper klipjét is Emile Sornin rendezésében, de most itt a teljes album is, melyen egy amerikai és egy francia vendégénekes is szerepel: a Golden Times című számban a TV On The Radio-frontember Tunde Adebimpe, a Goodbye Friday című záródalban pedig a helyi legendának számító DVNO (a DVNO című Justice-slágerben is éneklő Mehdi Pinson) hallható.

A Red Hot Chili Peppers egykori gitáros-vokalistája, a 2009 óta újra saját útját járó John Frusciante – egy hónappal az Omar Rodríguez-López (ex-Mars Volta/At The Drive-In) társaságában alakított Kimono Kult nevű „electro/dub/afro-beat/avant-freak/jazz-szerű” projekt bemutatkozó Hiding In The Light EP-jének megjelenése után – szokatlan módon mutatta be új szólóanyagát : a 2012-es PBX Funicular Intaglio Zone-nal kezdett elektronikusabb hangzás folytatásának szánt Enclosure album április 7-én kerül piacra, de már március 29-én fellőtték egy Neptune rakétával az űrbe egy Sat-JF14 nevű műholdon, melyről március 31-től egy héten át már a rajongók is leszedhetik a külön e célra kifejlesztett azonos nevű mobil app segítségével. A Föld körül keringő műholdról sugárzott anyag már itt a MusicPress blogon is meghallgatható megjelenés előtt.

A Magyarországon is visszatérő vendégnek számító izlandi GusGus tánczenekar már 2013 februárja, a reykjavíki Sonar fesztivál óta játszik egy briliáns új szerzeményt, és a tavalyi VOLT-fellépésen is előadott Crossfade (mely címével a két eltérő karakterű énekes, az elegáns Daníel Ágúst Haraldsson és a Hjaltalín frontembereként is ismert loncsos kinézetű Högni Egilsson hangjának szimbiózisára is utal) bő egy év után ma végre stúdióverzióban is megjelent – és jelzi, hogy a Birgir Þórarinsson (Biggi Veira) és Stephan Stephensen (President Bongo) zeneszerző-producerek vezette house kollektíva a 2011-es Arabian Horse után új albumra készül.

A diszkó revival norvég DJ-producer-remixer sztárja, Todd Terje (született: Terje Olsen, 1981) már régóta adós egy albummal közönségének, és ezt a lemezcímben is jelzi: a több mint két évvel ezelőtti Inspector Norse sláger után végre itt az It's Album Time! A végig remek szórakozást nyújtó lemezen egy neves vendégénekes is akad Bryan Ferry személyében, akinek az elmúlt pár évben már három szerzeménye, a 2010-es Alphaville , az 1985-ös Don't Stop The Dance és a Roxy Music-időkből való 1975-ös Love Is The Drug is kapott egy-egy pazar remixet Terjétől – most is csak azt sajnálhatjuk, hogy nem egy új kompozíciót, hanem egy feldolgozást hallhatunk a párostól: a néhai angol dalszerző-énekes Robert Palmer (1949–2003) egyik slágerének, az 1980-as Johnny And Marynek a belassított átiratát. Az április 7-én megjelenő első Todd Terje-album az NPR oldalán tartott premier után pár órával már itt a MusicPress blogon is meghallgatható.

A Flaming Lipsről pár hete tudjuk, hogy az elmúlt évek folyamán zenészhaverokkal közösen rögzített komplett Pink Floyd-, King Crimson- és Stone Roses-feldolgozásalbumok sorában a Beatles-féle Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band teljes anyagának átiratát is elkészítik (olyan vendégekkel, mint Miley Cyrus, a Foxygen és az MGMT tagjai), de most kiderült, hogy Wayne Coyne-ék a sorozat első darabjához visszakanyarodva egy újabb The Dark Side Of The Moon lemezt is felvettek: a pár órája közzétett Flaming Side Of The Moon arra készült, hogy az 1973-as Pink Floyd-albumot kiegészítse, és a rajongók a két lemezanyagot egy időben, egymással tökéletes szinkronban hallgassák (sőt akár még a meglepő szerkezeti és hangulati egyezéseket mutató Óz, a csodák csodája című 1939-es hollywoodi filmet is nézhessék hozzá). A Flaming Lips már korábban is kísérletezett az egyszerre való lejátszásban rejlő plusz pszichedéliával (a négy CD-re szétválasztva kiadott 1997-es Zaireeka album vagy a 12 hangsávban közzétett Two Blobs Fucking című 2011-es dal esetében), de egy másik előadó már meglévő művéhez ilyen komplex komplementert komponálni – hatványozott meglepetés.

A színészként is jól ismert veterán francia dalszerző-énekes Jacques Higelin 1966-os születésű fia, a szintén remek dalszerző-előadó Arthur H színészként is mókázik egy sort: a Dancing With Madonna című 2008-as dalának klipjében játszott H-Man szuperhősszerepét Joseph Cahill rendezővel egy tízrészes ARTE-minisorozatba is átvitte – és az európai sorskérdésekre vicces képregényesztétikával reflektáló H-Man széria legfrissebb részében egy másik popsztár, az amerikai zongorista-énekesnő Fiona Apple is feltűnik egy atomerőműveket növényi energiával pusztító német bioterroristanő, Bio-Frau szerepében (a New York-i rendező korábban Fionának is forgatott egy emlékezetes videót, az Every Single Night című 2012-es dalához).