MusicPress

A 2012-es és 2013-as albumlisták után a MusicPress blog 2014-ben is előáll az év legjobb lemezeit sorba szedő összeállítással. Bár efféle listák már november óta érkeznek, idén is érdemes volt az esztendő utolsó napjaiig várni, hiszen még december közepén is jelent meg olyan zseniális album, mint D'Angelo másfél évtized után elkészült visszatérő anyaga, a Black Messiah (és ha a MusicPress nem is, de sok kritikus lelkesen fogadta a Sucker című új Charlie XCX-lemezt is). Jöjjön hát 2014-es albumösszeállításunk, melyhez a korábbi közreműködőkön kívül idén még a MusicPressnek számos cikktippel segítő Publo Palkó is adott egy listát.

Ahhoz képest, hogy a MusicPress kedvenc amerikai dalszerző-gitáros-énekesnője, St.Vincent nagykiadós háttérrel (a Universal alá tartozó Caroline-nál) adta ki idei címnélküli albumát és arról a három eddigi single (Birth In Reverse, Digital Witness, Prince Johnny) után már beígért egy negyediket is (Rattlesnake), sőt közben megjelentetett egy újabb kislemezt az albumról lemaradt két zseniális számmal (Pietà/Sparrow) ... nos mindezek tükrében meglepő, sőt kifejezetten méltatlan volt, hogy ehhez a Grammy-jelölt nagylemezhez, melyet sok más fórum mellett az NME és a Guardian év végi listáján is 2014 legjobb albumaként ünnepeltek, mindössze egyetlen hivatalos videó tartozott, a még januárból való Digital Witness klip. A mai napon a helyzet kicsit javult, ugyanis magyar idő szerint hajnali 1-kor végre bemutattak egy második klipet is, ám furamód nem valamelyik friss kislemezdalhoz, hanem az album első beharangozó számaként több mint egy éve közzétett Birth In Reverse-hez!

Az egyik legtehetségesebb neo soul/funk előadó, az amerikai multiinstrumentalista-producer-dalszerző-énekes D'Angelo (született: Michael Eugene Archer, 1974) két milliós eladású sikeralbum, az 1995-ös Brown Sugar és a 2000 januárjában megjelent Voodoo után eltűnt a színről (a köztes időben csak néhány közreműködés, válogatáslemez, ilyen-olyan demó meg újrarögzített régi szerzemény jelent meg tőle), és csak most, másfél évtizeddel később áll elő a folytatással. A 2012 óta újra koncertező, de közben zűrös ügyekkel és egészségügyi problémákkal küszködő művész az elmúlt öt év ígérgetései után a héten jelentette be új lemezének pontos megjelenési dátumát: ha minden igaz, a Roots-dobos ?uestlove-val és Pino Palladino sztárbasszistával felvett, D'Angelo And The Vanguard név alatt jegyzett Black Messiah album december 16-án kerül az amerikai boltokba, de előzetesként a Prince-es beütésű Sugah Daddy című szám már meghallgatható a Red Bull Music Academy honlapján.

Íme, a MusicPress blogon egy információ, ami még egyetlen nyugati oldalon sem lett hír: a héten New Yorkba érkezett Pussy Riot-tagok, Nagyezsda Tolokonnyikova és Marija Aljohina stúdiófelvételt rögzítenek Patti Smith zeneszerző-gitárosával, Lenny Kaye-jel (és Reed Black producerrel).

Az A38 Hajó elképesztő őszi szezonja után már 2015 elejére is érkeznek egymás után a jobbnál jobb koncertdátumok: a Raveonettes (január 24.), az Earth (február 4.), Fink (február 9.), Mark Lanegan (február 23.), az Archive (március 16.) és a Goblin (március 22.) mellé most bejelentkezett február 25-re a világ egyik legjobb lassú/szomorú zenekara, a Spain is. A Spanyolországról elnevezett Los Angeles-i slowcore/dream pop együttest Josh Haden vezeti, aki a legendás dzsesszbőgős Charlie Haden fia (és a szintén zenész Haden hármasikrek, Rachel, Petra és Tanya bátyja, ez utóbbi révén pedig Jack Black sógora is). Az aktuális turné alapját adó vadonatúj Spain-album, melyen a júliusban elhunyt Charlie Haden utolsó felvétele is szerepel, itt meghallgatható.

Láthattunk pár jó klipet tegnap (The Killers, Gwen Stefani, Pharrell, Jamie T, Jessie Ware, Kate Pierson stb.), de ez talán a legjobb. A kanadai Tegan And Sara testvérduótól a 2013-as Heartthrob sikeralbum koncertkörútjának budapesti állomása óta eltelt egy évben reklám- és filmbetétdalokat és feldolgozásokat hallhattunk (legutóbb a Flaming Lips sztárparádés Beatles-tribute albumán), most pedig egy roppant slágeres kollaborációt jegyeztnek egy másik duóval. A 2012-ben indult Night Terrors Of 1927 nevű szintipop projekt tagjait az előző évtized amerikai indie rock színteréről ismerhetjük: Jarrod Gorbel az alt.country beütésű Honorary Title frontembere volt, Blake Sennett pedig a Rilo Kiley-ban gitározott és énekelt Jenny Lewis mellett (aki idei The Voyager albumával végleg szólópályára térve szintén eddigi legjobb anyagát jegyezte). A Night Terrors Of 1927 eddig két EP-t adott ki, a Tegan And Sara duóval közös When You Were Mine a szeptemberben megjelent Anything To Anyone nyitódala volt, de a 2015. január 20-án megjelenő Everything’s Coming Up Roses című első albumán is rajta lesz – és a négy énekes most már hivatalos videoklipet is készített hozzá, melynek szerelmi bánattól sújtott vergődése a Változó állapotok című Ken Russell-film híres folyosójelenetét is megidézi (amit már ugye az A-ha Take On Me-je is megidézett).

A tegnapi nap legfontosabb zenei eseménye az új St. Vincent-kislemezdalok megjelenése (meg a Faith No More lemezboltkoncertje) volt, de ha már tavaly szerepelt itt egy koncertvideó az OutKast-rapper BigBoi térdkalácsficamáról, akkor nézzük meg Busta Rhymes friss lesérülését is. A 42 éves brooklyni rapsztár annyira lelkesen bólogatott O.T. Genasis nevű védencének a helyi Webster Hallban adott koncertjén a CoCo című slágerre, hogy leesett a színpad széléről és ömlött szegény fejéből a vér.

A MusicPress kedvenc amerikai dalszerző-gitáros-énekesnője, St.Vincent három kislemezt (Birth In Reverse, Digital Witness, Prince Johnny) jelentetett meg idei címnélküli albumáról, de most kiad egy negyediket is, melyen az új albumhoz rögzített, de végül dobozban maradt számok szerepelnek. A Pietà című szerzemény ősbemutatóját a turné legelején, a februári amszterdami koncerten tartotta, de a Sparrow című dalt csak pár héttel a budapesti fellépés után, november 10-től kezdte el játszani (18-án a bécsi koncertnek is az egyik csúcspontja volt). A netre került egyperces részletek után pár napja végre érkezett egy teljes koncertvideó az éteri új dalból, ma pedig a Record Store Day idei Black Friday különkiadásához igazítva St. Vincent mindkét szám stúdióverzióját kiadta egy rózsaszín vinyl kislemezen – ami tökéletes év végi kiegészítő az NME friss listáján 2014 legjobb albumaként ünnepelt év eleji nagylemez mellé.

Dekabristákra márpedig szükség van! A 2000-es évek egyik legjobb amerikai folk-rock zenekara, a Decemberists némi hangzásbeli rokonságot mutatott az R.E.M.-mel, és Colin Meloy-ék is pont Michael Stipe-ékkal egy időben, 2011 végén jelentették be leállásukat – de ők szerencsére csak átmeneti jelleggel. Az újjáalakult portlandi együttes 2015. január 19-én jelenteti meg What A Terrible World, What A Beautiful World című visszatérő albumát, és az első beharangozó kislemezdalhoz, a Make You Betterhez tegnap érkezett egy 1977-ben játszódó vicces videó, mely egyszerre idézi meg a hetvenes évekbeli béna tévéműsorokat és Zach Galifianakis Két páfrány között című websorozatának abszurd interjúit. A klipben a német műsorvezetőt Nick Offerman alakítja, akit a Városfejlesztési osztály tévésorozatból ismerhetünk (melynek egyik idei részében egyébként a Decemberists is fellépett).

Lana Del Rey itt a MusicPress blogon legutóbb nyári albuma címadó dalának, az Ultraviolence-nek a klipjével szerepelt, most meg egy olyan videó került elő, melyben szerepe szerint durván megerőszakolja őt a horrorfilmes Eli Roth rendező (akit színészként a Halálbiztos és Becstelen brigantyk című Quentin Tarantino-filmekben láthattunk - ez utóbbiban ő volt Donny Donowitz, „a medve zsidó”). A videomegosztókra Strurmgruppen címen kiszivárgott felvétel egy Marilyn Manson-klip snittjei között szerepel (FRISSÍTÉS: pontosabban két klipből, a két évvel ezelőtti Born Villain albumhoz kiadott No Reflection és Slo-Mo-Tion videókból láthatók snittek), és még 2012-ből való. A popénekesnő és sokkrocker annak az évnek a márciusában tűntek fel együtt Berlinben egy jótékonysági rendezvényen, majd egy évvel később Larry King műsorában Eli Roth is beszámolt arról, hogy forgatott egy videót Marilyn Mansonnal és Lana Del Rey-jel, de a felvételek durvaságuk miatt dobozban maradtak. (FRISSÍTÉS 2: az énekes azt nyilatkozta, hogy az alábbi videoösszeállításba bevágott Lana Del Rey-jeleneteket Eli Roth nem Marilyn Manson-videóhoz forgatta!)