MusicPress

A bohém filmsztár James Franco, aki e pillanatban az Óz, a hatalmas keménykalapos címszereplőjeként és a Spring Breakers - Csajok szabadon aranyfogú gengszter-rappereként is látható a mozikban, már tavaly ősszel is feltűnt itt a MusicPress blogon, nemcsak R.E.M.-videók rendezőjeként, de saját zenei projektjének, a multiinstrumentalista-producer Tim O'Keefe társaságában alapított Daddy nevű soul-pop együttesnek a bemutatkozó négyszámos MotorCity EP-jével is, melynek lemezborítójára épp ez utóbbi mozifilm négy ifjú színésznőjét (Selena Gomez, Vanessa Hudgens, Ashley Benson, Rachel Korine) fotózta le bikiniben. A négyszámos maxi Love In The Old Days című húzódalhoz már akkor is forgatott szép szerelmes hangulatú videókat, de az elmúlt napokban közzétett egy-egy durva kisfilmet a szám remixeihez is, melyeket a Rhode Island-i Providence-ből való elektronikus zenészektől, Ted Jamestől és a Kolour Kult elektro-soul duótól kapott: az előbbiben vértől tocsogó vámpírlakomát láthatunk, az utóbbiban egy sztriptízklubban játszódó sátánista esküvői szertartást, melyet az 1927-es születésű okkultista underground filmes legenda Kenneth Anger és egy mai tanítványa, a zenészként is aktív – mesterével közösen egy Technicolor Skull nevű projektet is vezető – Brian Benson vezényel le (ezt a videót a decemberi Aleister Crowley-performanszukon egy Los Angeles-i kiállítóteremben forgatta Franco, akit a vágásnál zenésztársa, Tim O'Keeffe segített).

Az indie rock felől érkező Death Cab For Cutie-vezér Ben Gibbard és az elektronikus zenei producer Dntel, azaz Jimmy Tamborello közös projektjének, a Postal Service-nek – melyhez a Rilo Kiley frontleánya, Jenny Lewis is hozzácsapódott kisegítőként – csupán egyetlen albuma jelent meg: bár a tíz dalt tartalmazó 2003-as Give Up milliós eladásával sikeresebb lett, mint alkotóinak bármelyik korábbi produkciója, végül az éveken át tervezgetett folyatás mégsem született meg. Most a 10. évforduló alkalmából azonban újra kiadják a kultikussá lett albumot egy 15 számos bónuszlemezzel kibővítve, melyre a különféle ritkaságok, remixek és feldolgozások mellé Gibbard és Tamborello két vadonatúj számot is rögzítettek, sőt az időközben szólóelőadóvá lett Lewist is visszacsábították maguk mellé, nemcsak a stúdióba, de még a Give Up – Deluxe 10th Anniversary Edition megjelenésének napján, április 9-én induló világturnéra is. A februárban közzétett A Tattered Line Of String után a mai napon megérkezett a másik új dal, a Turn Around is (előbb a seattle-i 107.7 The End rádióhoz, majd egy órája a Sub Pop kiadó hivatalos YouTube-csatornájára is), így most már itt a MusicPress blogon is meghallgatható mindkét szám egymás után.

A fél évtized után visszatérő skót Travis kvartett új dala/videója (Another Guy) után jöjjön egy másik fickó is Glasgow-ból: az 1959-es születésű Edwyn Collins, aki a nyolcvanas évek hajnalán Postcard Records nevű független minikiadójával és Orange Juice nevű kvartettjével tevékeny részt vállalt a helyi poszt-punk színtér megalapozásban (legnagyobb slágerük, a funkos Rip It Up épp 30 éve, 1983-ban jutott be a brit Top 10-be), majd a britpop korszak idején már önmaga producereként szólóban az A Girl Like You című slágerrel lett világsztár, egy újabb évtizeddel később 2005-ben azonban két gyors egymásutánban elszenvedett agyvérzés majdnem véget vetett pályafutásának. Collins azonban elképesztő akaraterővel újra tanulta a beszédet és az éneklést, részlegesen lebénulva, gitártudását elveszítve, bottal járva is visszatért szakmájához: a baleset előtt elkezdett felvételek befejezésével 2007-re elkészülő Home Again album egyáltalán az újrakezdés miatt volt szenzáció, a 2010-es Losing Sleep a tekintélyes számú sztárvendég (a Smiths-gitáros Johnny Marr és az Aztec Camera-vezér Roddy Frame mellett a Cribs, a Drums, a Magic Numbers és a Franz Ferdinand frontemberei) miatt, ám a 2013. március 25-én saját új lemezkiadójánál, az AED Recordsnál megjelenő Understated már„csak" a nyolcadik Edwyn Collins-szólólemez, a rockhangzás mellé „country, northern soul, soul és folk" beütéssel. „Itt van nekem a zene, ami elkísér és támogat / itt van a művészet, ami enyhíti a fájdalmat” – énekli jellegzetes baritonján az elpusztíthatatlan crooner, és ettől egy kicsit nekünk is könnyebb lesz.

Az 1997 és 2008 között hat albumot megjelentető skót Travis együttes elkészült fél évtizede várt 7. sorlemezének felvételeivel (a bónuszdalokat is beleértve), pár hete a Good Bye, Lenin! rendezőjével, Wolfgang Beckerrel már egy videót is forgattak (az Another Guy című első beharangozó számhoz), nyárra pedig már be is jelentettek pár nyári koncertet (mi is hiányzik még? ja igen: végre egy magyarországi fellépés!). Maga a kicsit New Order-ízű Another Guy egyébként még nem az első hivatalos kislemezdal az albumról, csak egy pre single teaser song, és nem is igazi videoklip tartozik hozzá kíséretként, csak„egy kis dramatizáció”, egy kis minimalista VHS-bohóckodás, melyben feltűnik maga a rendező, aki a dalszerző-gitáros-énekes Fran Healy szerint „a legkúlabb faszi Berlinben"!

Az előző cikkben szóba került a legutóbbi OFF fesztivál nyitónapjának Savages-koncertje, hát most jöjjön az a zenekar, amelyik egy nappal később ugyanazon a színpadon, ugyanabban az idősávban lépett fel: az izlandi Retro Stefsonról van szó, mely már a katowicei közönségben is megugráltatott egy tucatnyi magyar nézőt, de nemsokára még többet fog, ugyanis a reykjavíki bulikollektíva az itt hallgatható új albumának turnéjával május 13-án a Gozsdu Manó Klubba is eljut. Az általános iskolás koruk óta együtt lógó, 2006 óta komolyan együtt is zenélő, de még mindig húszas évek első felében járó fiatalok az anyai ágon angolai származású testvérpár, a basszista Logi Pedro Stefánsson és a dalszerző-gitáros-énekes Unnsteinn Manuel Stefánsson, illetve a kettes számú frontember, az ütőhangszeres-showman Haraldur Ari Stefánsson összecsengő nevét rövidítették le és látták le a retro előtaggal, ami mára nem feltétlenül jelent régi hangzású zenét: folkos indie rock (és persze afropop) gyökereiktől a funk-diszkó érintésével mára eljutottak valamiféle bulis elektro-pop hibridig, és két Izlandon befutott nagylemez (Montaña – 2008, Kimbabwe – 2010) után a 2012 őszén megjelent címnélküli harmadikat 2013. március 25-én már nemzetközi kiadásban is megjelentetik – és ez a tízszámos Retro Stefson album itt a MusicPress blogon is meghallgatható a budapesti koncert előtti bemelegítésként.

Az első koncertjét 2012 januárjában adó, augusztusban már a Blur előzenekaraként játszó (és a lengyelországi OFF fesztiválon számos magyar nézőt is lenyűgöző) londoni Savages csajkvartett az év végén a BBC Sound Of 2013 listájára való felkerülésekor szerepelt már itt a MusicPress blogon egy tévés fellépéssel, majd egy teljes koncertjét is láthattuk élő egyenes adásban a februári Other Voices fesztiválról, de akkor még csupán a 2012 nyarán kiadott Flying To Berlin/Husbands kislemez volt a lányok egyetlen stúdióanyaga. Az 1984-ben Camille Berthomier néven Franciaországban született, majd 2006-tól a már Londonban működő John & Jehn szerelmespár-duó lánytagjaként feltűnt Jehnny Beth (a fenti kép bal szélén) a múlt éjszaka közzétett szigorú poszt-punk együttese élén egy újabb stúdiófelvételt She Will címmel, és május 6-ra bejelentette a Silence Yourself című első Savages-album megjelenését saját cégénél, a Pop Noire-nál. A nagylemezhez, melynek társproducere a John & Jehn duó másik tagja, Johnny Hostile (született: Nicolas Congé) lesz, a borítót és a dallistát is közreadták – itt megtekinthető az új szám alatt.

Justin Timberlake és Floria Sigismondi szerelmet ünneplő artisztikus Mirrors videója után jöjjön egy elképesztően fergeteges akcióklip, pontosabban rögtön egy klipsorozat: a Biting Elbows nevű moszkvai indie rock zenekar dalszerző-gitáros-énekese, Ilja Najsuller a fejére GoPro kamerát erősítő Szergej Valjajev operatőri segédletével már az együttese Dope Fiend Massacre című 2011-es bemutatkozó EP-jén szereplő The Stampede-hez is rendezett egy fantasztikus videót, melyhez már a címnélküli 2012-es Biting Elbows album megjelenése után tavaly nyáron elkezdték forgatni a folytatást, ám az Insane Office Escape alcímű széria második része az utómunkák és a túlzottnak vélt erőszakosságtól visszahőkölő befektetők miatt csak mostanra készült el. A lövöldözős videojátékok világát élőszereplős környezetbe applikáló – és a sztori magját adó teleportáló készülék révén sci-fi csavart is kapó – szubjektív kamerás klip, melyet az albumon nem szereplő Bad Motherfucker című vadonatúj kislemezdalhoz igazítottak, hétfőn került fel a YouTube-ra, és azóta egyszer már le is tiltották, de mostanra visszakerült, és itt a MusicPress blogon is megnézhető az első résszel együtt.

Alighogy megtudtuk, hogy Justin Timberlake tízszámos The 20/20 Experience albuma egy még idén megjelenő újabb tízszámos második résszel nyeri majd el a címbeli teljes formáját, máris megkaptuk a lemez második videóját: a Jay-Z-vel közös Suit & Tie duett David Fincher rendezte kisfilmje után a még ambiciózusabb Mirrors című második kislemezdalhoz – melyet az énekes a Saturday Night Live-ban és a Jimmy Fallon-műsorhét során is előadott élőben – nem más forgatott videót, mint a legutóbbi David Bowie-klipnél is dicsért kanadai Floria Sigismondi. Amint az ajánlásból is kiderült, a videoklip Timberlake anyai nagyszüleinek, Sadie-nek és a 2012 végén elhunyt Williamnek a szerelmét ünnepli, majd 5:45-től maga a dalszerző-énekes lesz a főszereplő a tükrös szerkezetben.

A tegnapi nap nagyon sűrű lett: a Vampire Weekend dupla A-oldalas kislemezzel tért vissza (Diane Young/Step) és több nagyon várt album teljes anyagát is közzétették a hivatalos megjelenés előtt (The Strokes, Depeche Mode, Peace, Wavves), de a MusicPress fél éves fennállása alatt sosem esett még ugyanarra a napra ennyi fontos megjelenés úgy, hogy a szóban forgó lemezek mind meg is hallgathatók voltak egy-egy cikkben (Clutch, Black Rebel Motorcycle Club, Justin Timberlake, Billy Bragg, Daughter, Suede). A legfontosabb mind közül azonban csak most következik: az idei Szigeten is fellépő francia multimédia-géniusz Woodkid a három egymást követő év során felépített Iron-Run Boy Run-I Love You maxi- és klipsorozat után március 18-án állt elő The Golden Age című első albumával, mely a múlt héten az iTunes oldalán meghallgatható volt, de most már egy lejátszón is cikkbe illeszthető. A tegnapi zenedömping után ma csak ez az egy cikk kerül fel ide a blogra.

A Comedown Machine című új Strokes-nagylemez elkészültéről 2013 elején értesült a világ, januárban már hallhattuk is róla a One Way Trigger című számot, aztán februárban az All The Time kislemezdalt, amihez múlt héten egy karrieráttekintő videoklip is érkezett, végül pedig a mai napon – pont egy héttel a március 25-re kiírt hivatalos megjelenés előtt – Zane Lowe a BBC rádióban lejátszotta a Tap Out című nyitódalt, és utána a teljes albumot is rögtön meghallgathatóvá tették, többek között a Pitchfork Advance oldalán is.