MusicPress

Az elmúlt évben feltűnt csupacsaj együttesek sorában a Savages és a Haim-lányok mellett Elektra és Miranda Kilbey ikertestvérduójára is felfigyelhettünk, bár csupán egyetlen stúdiófelvételük jelent meg, a Maybe You című bemutatkozó dream pop dal még augusztusban és még Saint Lou Lou név alatt, amit aztán 2013 elején egy jogi probléma miatt Say Lou Lou-ra módosítottak. Bár a francia Kitsuné kiadóhoz tartozó svéd produkciót ünneplő zeneblogok nagy része erre nem jött rá, a családnévből kitalálható volt, hogy a legpompásabb ausztrál gitárzenekar, a Magyarországon is többször fellépő (és a Heaven Street Sevent egy európai turnéra is magával cipelő) Church együttes frontemberének, Steve Kilbey-nek a lányairól van szó: az 1991-es születésű Elektra June Jansson-Kilbey és Anna Miranda Jansson-Kilbey ráadásul még svéd édesanyjuktól, a Pink Champagne és Curious Yellow együttesekben is gitározó és éneklő – sőt az 1988-as Under The Milky Way című Church-világslágert társszerzőként jegyző – Karin Janssontól is örököltek egy jó adag zenei tehetséget a szépség mellé (a tökéletes dream pop produkció, de tényleg!). Az ikrek, akik e pillanatban a brit Hurts duó Exile albumának európai turnéján előzenekaroskodnak, most a héten tették közzé második kislemezdalukat, a megbízhatóan slágeres Juliant, így már az is meghallgatható itt a MusicPress blogon a tavalyi Maybe You klipdal előtt.

A briliáns Push The Sky Away albummal visszatért Nick Cave & The Bad Seeds után pár héttel egykori testvérzenekara, a szintén ausztrál frontember vezette Crime & The City Solution is új lemezzel jelentkezik, szintén már Mick Harvey nélküli új felállással, de nem csupán fél évtizednyi kihagyás, hanem huszonvalahány év szünet után. A dalszerző-énekes Simon Bonney együttese a visszatérő fellépés idején, 2012 októberben már kapott itt a MusicPress blogon egy kisebb összeállítást, melyben a Berlin felett az ég című 1987-es Wim Wenders-film klasszikus koncertjelenete mellé már egy vadonatúj stúdiófelvétel is került (My Love Takes You There), az új fotókon pedig a frontember és felesége, a hegedűs-vokalista Bronwyn Adams, illetve a régi időkből szintén visszatért Einstürzende Neubauten-tag Alexander Hacke mellett már igen színes új tagság sorakozott fel (a Wovenhand-frontember David Eugene Edwards, a Dirty Three-dobos Jim White, a korábban a Dirtbombsban is megfordult Troy Gregory basszista és Matthew Smith billentyűs, továbbá Hacke felesége, a vizuálfelelős Danielle de Picciotto). Bonney szuggesztív világa amerikai földön új impressziókkal gazdagodott, és az is stílszerű, hogy együttesének a nyolcvanas évek Berlinje után most ismét egy válsággóc-város, a hidegháborús-világpolitikai helyett gazdasági csapdában vergődő Detroit adott helyet, a denveri Edwards révén pedig további Amercian Gothic beütést is kapott. A Crime & The City Solution markáns visszatérő anyaga, az American Twilight album most a héten jelent meg a Mute kiadónál – és itt már teljes egészében végig is hallgatható.

Lana Del Rey az éjszaka egy újabb klippel állt elő, bár ez a performace video nem a Born To Die albumnak vagy The Paradise Edition alcímű újrakiadásának valamely dalához készült, mint az elmúlt hónapokban a Ride és a Bel Air, vagy a reklámkampányok keretében forgatott Blue Velvet és Burning Desire, hanem egy újonnan publikált feldolgozáshoz: az énekesnő a Chelsea Hotel #2 című Leonard Cohen-klasszikust adja elő, mely a szerző és Janis Joplin 1967-es rövid románcáról szól a címbéli New York-i bohémtanyán (a dal 1974-es kiadásakor hozzácsapott #2 szám a csupán koncerteken játszott eredeti változattól való eltérésre utal). Lana nem jön zavarba az orális szexről szóló rész alatt, viszont a férfi nézőpontból íródott szöveg megtartása („megint azt mondtad nekem, hogy a jóképű férfiakat szereted, de a kedvemért kivételt teszel"), sőt a szereplők csúnyaságára való utalás („rondák vagyunk, de itt van nekünk a zene”) miatt is furcsán hangzik az ő érzéki szájából (a Marlboro termékmegjelenítés 0:50-nél pedig további kérdéseket is felvet).

Februárban már hallhattunk Nothing's Changed címmel egy beharangozó dalt Tricky új albumáról, a False Idolsról, melyet azonos nevű új labeljénél jelentet meg május 28-án, de még most március végén is kapunk egy újabb számot az egykori bristoli fojtogató közelgő lemezéről: a három percnél is rövidebb Does It ráadásul rögtön egy videóval együtt érkezik, melyben a 45 éves rapper-producer és a lassan fél évtizede mellette éneklő, apai ágon olasz, anyai ágon ír származású 24 éves Francesca Belmonte (az előző albumon használt nevén: Franky Riley) is feltűnik a zavargásokról tudósító roncsolt videofelvételek között.

Az amerikai Passion Pit együttes legutóbbi albuma, a 2012 legjobb lemezei közt ünnepelt Gossamer briliáns klipeket kap, sőt néha egy dalhoz több verziót is: a Take A Walk, I'll Be Alright, Constant Conversations triász után a Carried Away-nek a Tiësto remixéhez és az albumverziójához is közreadtak egy-egy – a szó szoros értelmében – fantasztikus kisfilmet, most pedig a Cry Like A Ghosthoz is két változat, egy hivatalos és egy hosszú verzió készült. A Los Angeles-i DANIELS duó, Daniel Kwan és Daniel Scheinert korábban a Foster The People, a Shins, a Chromeo, a Battles és Gary Numan mellett is kamatoztathatta szárnyaló fantáziáját és technikai tudását, és a páros most Michel Angelakos együttesének is egy (vagyis két) lenyűgöző videót forgatott – egy lányról, aki nyaktörő koreográfiával táncolja el szerelmi életét.

Az első magyarországi Queens Of The Stone Age-koncert másnapjára, július 4-re a soproni VOLT Fesztivál egy Bonobo-fellépést is bejelentett, ahol nagy népszerűségnek örvendő DJ-szettjei után a brit Simon Greent végre ismét élő zenekarával láthatjuk, az 1976-ös születésű brit multiinstrumentalista-producer ugyanis elkészült és turnéra is indul a 2010-es Black Sands folyatásával, az április 1-jén boltokba kerülő The North Borders albummal. Az instrumentális Cirrus januári klipje és a neo-soul hercegnő Erykah Baduval közös februári Heaven For A Sinner kislemezdal után most már itt a teljes 13 számos downtempo anyag is, melynek további vendéghangjai közt a Ninja Tune-hoz frissen leszerződött brit soul-dzsessz énekesnő Szjerdene, a legutóbb a Portico Quartet mellett feltűnt svéd dalszerző-előadó Cornelia Dahlgren és a Cinematic Orchestra mellől ismert Larry D. Brown, azaz az amerikai dzsessz-folk gitáros-énekes Grey Reverend is hallható – a Los Angeles-i KCRW rádió oldalán tartott lemezpremier után itt a MusicPress blogon is.

A skót Texas épp 25 éve adta első koncertjét, és az évfordulóhoz igazítva visszatér: a gitáros-énekesnő Sharleen Spiteri blues-rockból induló, majd a kilencvenes évek végén modern soul-pop hangzásra váltva multiplatina sztárstátuszba jutó zenekara utoljára 2005 őszén adott ki stúdióalbumot (Red Book), ami után az énekesnő 2008-ban indult szólókarrierje és a gitáros Ally McErlaine 2009-es agyvérzése is hátráltatta a folyatást, ám 2011-ben újra színpadra álltak, új anyagon kezdtek dolgozni (a nagy részét a sheffieldi rock'n'roll ikon Richard Hawley stúdiójában készítették, de rajta kívül Bernard Butler is besegített), és a független PIAS kiadóhoz szerződve 2013. május 20-án jelentetik meg The Conversation című nyolcadik albumukat, melyről a címadó első kislemezdal már hallható is.

Az elmúlt években a filmzenék és a kortárs opera világában vakációzó Karen O idén visszatért együttesének, a New York-i Yeah Yeah Yeahs triónak az élén, és a 2013. április 15-re ígért Mosquito albumról néhány szerzemény koncertfelvétele mellett a Sacrilege című kislemezdalt már stúdióverzióban is hallhattuk, pár perce pedig a gospel kórussal megtámogatott számhoz megérkezett a klip is, melyet a nagy fantáziájú francia MEGAFORCE videokollektíva (Tame Impala: Solitude Is Bliss, Is Tropical: The Greeks, Madonna feat. M.I.A & Nicki Minaj: Give Me All Your Luvin', Dizzee Rascal: Bassline Junkie) forgatott le a 25 éves modell-színésznő Lily Cole-lal a főszerepben.

A júniusban megjelenő ...Like Clockwork című új Queens Of The Stone Age-album már eddig is kész átjáróháznak tűnt, hiszen Josh Homme együttesének hatodik sorlemezére az elmúlt hónapok során egymás után érkeztek a neves közreműködők (Dave Grohl, Trent Reznor, Nick Oliveri, Mark Lanegan, Jake Shears, Sir Elton John), de a Matador kiadó pár perce közzétett sajtóanyagában már az Arctic Monkeys-frontember Alex Turner és az UNKLE-vezér James Lavelle neve is szerepel, sőt az is kiderül, hogy a tíz év után távozó Joey Castillo dobos és az őt a stúdióban helyettesítő Grohl mellett Jon Theodore-ral, a Mars Volta hajdani ütősével is készültek felvételek (a QOTSA, melynek a közlemény szerint e pillanatban nincs hivatalos dobos tagja, március 30-án szombaton kezdi újra koncertezést São Paulóban a Lollapalooza Brasil fesztiválon, és sokan arra tippelnek, hogy Theodore fog dobolni a turnén – mely június 3-án a soproni VOLT Fesztivált is érinti majd).

A Depeche Mode március 11-én tévéstúdió-környezetben tartott New York-i Live On Letterman fellépése már eddig is látható volt itt a MusicPress blogon, de most megnézhető mellé a négy nappal később a texasi South By Southwest (SXSW) fesztiválon adott showcase-koncert is, ahol Dave Gahan és zenésztársai már nem kilenc, hanem tíz számot játszottak, és a pluszt az 1998 óta először előszedett Only When I Lose Myself jelentette. Az 50 perces program (melynek dalsorrendje pontosan ugyanaz volt, mint azóta már a bécsi albumpremier-partin is), itt látható teljes egészében.