MusicPress

A Disclosure testvérduó tegnap a BBC Radio 1 adásában bemutatott egy új dalt a június 3-án megjelenő Settle című első albumáról F For You címmel, de Guy és Howard Lawrence további két felvételt is rögzítettek a rádió Maida Vale-i stúdiójában: Eliza Doolittle-lel közösen előadták aktuális slágerüket, a You & Me-t, és feldolgozták Ralphi Rosario 1987-es chiacagói house klasszikusát, a You Used To Hold Me-t is Natalie Duncan énekesnővel. A három friss BBC-felvétel itt hallható.

A Flaming Lips az itt a MusicPress blogon is végighallgatható The Terror album megjelenése óta eltelt másfél hónapban már két korhatáros klipet is bemutatott (a Bon Iverrel közös Ashes In The Airhez és a Phantogram duóval felvett You Lusthoz), de közben egymás után tette közzé azokat a performance videókat is, melyeket a zenekar vizuálfelelőse, George Salisbury és az ő Delo Creative brigádja forgatott élőben április 9-én Oklahoma Cityben egy zárt körű bulin. Négy élő klipet rögzítettek a fantasztikus új turnédíszletben, főleg az új album számaihoz (a pár nappal korábban David Letterman műsorában is eljátszott Look... The Sun Is Rising nyitódalhoz, a kislemezen is megjelent Try To Explainhez és a címadó szerzeményhez), de mostanra megérkezett az utolsó videó is, melyet az aktuális turnéműsorba bevett David Bowie-feldolgozáshoz, a "Heroes"-hoz készült (Bowie a saját The Next Day kisfilmje és Chris Hadfield űrhajós Space Oddity verziója után tehát egy héten belül már a harmadik szerzeményéhez kap klipet). A Flaming Lips négyrészes videosorozata itt látható egyben a felvezető német nyelvű konferansztól a katartikus zárásig.

A Queens Of The Stone Age a június elején megjelenő ... Like Clockwork album beharangozásaként a My God Is The Sun kislemezdal, a bizarr animációkat kapó számrészletek (I Appear Missing, Kalopsia) és a további új szerzemény ősbemutatójának helyt adó brüsszeli klubkoncert (I Sat By The Ocean, If I Had A Tail, Keep Your Eyes Peeled stb.) után tegnap este Londonban a BBC Two csatornán Jools Holland tévéműsorában is fellépett. Josh Homme-ék ugyan nem játszottak olyan dalt, amit korábban nem, de ez a produkció annyira jó, hogy megérdemel egy külön posztot itt a MusicPress blogon.

A MusicPress blogon sosem kapna külön cikket egy hír arról, hogy egy album meghallgatható az iTunes oldalán, és azok a lemezanyagok sem kerülnek át ide, melyeket a Pitchfork Advance olyan villódzó animáció kíséretében tesz közzé, hogy sok számítógépen akadozik tőle a stream – nos, ezért nem szerepelt itt például Little Boots régóta várt második albuma, a Nocturnes sem az április végi premier idején. A tavalyi budapesti DJ-fellépésével szemben az idei Szigetre élő zenekari kísérettel érkező brit dalszerző-billentyűs-énekesnő, Victoria Hesketh az elmúlt másfél év kislemezsorozata (Shake, Every Night I Say A Prayer, Headphones, Superstitious Heart, Motorway, Broken Record) után május elején végre megjelentette a 2009-es Hands folyatását, és mostanra már hivatalos YouTube oldalára is feltette az új album mind a tíz számát, így itt szép sorban meg is hallgatható a teljes anyag.

A Nibiru projekt 2012 végén született, mikor a B-52s előzenekaraként épp Amerikában turnézó The Moog indie rock zenekar frontembere, Szabó Tamás (Tonyo) és a magyar színtéren klipdalaival szép sikert arató Polar Dear elektro-pop duó Kanadában élő tagja, Lechner Márk (Möbel) először egyesítették ötleteiket, melyeket aztán az interneten való egyeztetések után 2013 januárjában Budapesten már egy légtérben véglegesítettek az I'm In Love című számmá (a billentyűs-énekes Tonyo már előző mellékprojektjében, a Bastiaan szupergruppban is kipróbált tánczenei effekteket, így nem meglepő, hogy itt már konkrétan az elektro-pop vonal érvényesül). A Polar Dear első februári koncertje után aztán Márk visszatért az Atlanti-óceán túloldalára, így a Yes és You Do The Same című Nibiru-dalok már ismét távmunkában születtek, és azokkal együtt már összeállt a bemutatkozó EP, melyet egy Hurts-asszociációkat keltő duófotó kíséretében ma hajnalban tettek közzé ingyenesen letölthető formában – és már itt a MusicPress blogon is elérhető.

Az internetkorszak kedvenc űrhajósa, az 1959-es születésű kanadai Chris Hadfield már 2012 decemberében történelmet írt, mikor a Nemzetközi Űrállomás parancsnoki tisztének átvétele után nem sokkal egy akusztikus gitárral elkészítette első űrben rögzített dalt, a Jewel In The Night című karácsonyi szerzeményt, majd később közösen zenélt fentről a Barenaked Ladies együttessel és egy gyerekkórussal is, most pedig a földre való visszatérése előtt még gyorsan közzétette az első űrben készült videoklipet is, melyet stílszerűen a Space Oddity című David Bowie-klasszikus kissé átalakított szövegű feldolgozásához forgatott. (A külön érdekesség, hogy a Földön összeállított zenei alapokhoz a zongoratémát a kanadai dalszerző-énekesnő Emm Gryner szolgáltatta, aki 1999-2000 folyamán billentyűs-vokalistaként Bowie kísérőzenekarának is tagja volt)

Teljes a vámpírzűrzavar Amerikában: a Modern Vampires Of The City című új Vampire Weekend-albummal egy napon, május 14-én jelenik meg a Wampire együttes lemeze is! Rocky Tinder és Eric Phipps még 2001 táján általános iskolásokként kezdtek együtt zenélni, majd a gimnázium befejezése után 2007-ben költöztek Portland városába, ahol szintis lo-fi popzenéjüket 2009-től már egy dobossal kiegészülve nyomták, és olyan zenekarokkal játszottak együtt, mint a Starfucker vagy a Glass Candy. 2011 őszén rockos öttagú felállásra váltottak (a két alapító ekkor már gitározott az éneklés mellett), és az említett STRFCKR közbenjárására 2012-ben őket is leszerződtette az Of Montreal kiadója, a Polyvinyl, míg a szintén haverzenekaruknak számító Unknown Mortal Orchestra basszistája, Jake Portrait producerként állt melléjük, és idén már a Foxygennel hármasban mentek pszichedelikus turnéra. A korábban csak kazettákat kiadó Wampire-tól a megjelenés előtt álló Curiosity debütalbum mellett itt a MusicPress blogon meghallgatható a márciusi The Hearse kislemez B-oldalán publikált Das Modell című Kraftwerk-feldolgozás is, melyet Eric – aki a Wámpír becenevet még Németországból a helyi goth haveroktól hozta annak idején – németül énekel.

A legendás Animals együttes egykori frontembere, a nemrég egy Raconteurs-tagok társaságában felvett EP-vel és a 'Til Your River Runs Dry című albummal visszatért Eric Burdon a mai napon lett 72 éves, hát ünnepeljük pár órája közzétett legújabb felvételével, melyet a feleannyi idős Jenny Lewis gitáros-énekesnővel rögzített a True Blood (magyar alcímén: Inni és élni hagyni) tévésorozathoz. A vámpíros szériához korábban is készültek olyan betétdalok, ahol egy veterán rocker egy fiatal énekesnővel duettezik – legutóbb a Let's Boot And Rally című felvételt hallhattuk, melyet a sorozat zenei szerkesztője, Gary Calamar tavaly kifejezetten Iggy Pop és a Best Coast-frontleány Bethany Cosentino számára írt, de 2011-ben már Nick Cave és Neko Case is feldolgozta kérésére a She's Not There című Zombies-klasszikust. Most ismét egy 1964-es dal került sorra: a Don't Let Me Be Misunderstood ugyan eredetileg Nina Simone számaként debütált abban az évben, de az Animals blues-rockos feldolgozásban lett világsláger 1965-ben, és most 2013-ban ismét Eric Burdon kelti életre – és ebben méltó partnere az Amerikában egy ideje már kultikus indie hősnőnek számító Jenny Lewis, aki nemcsak szólóban és a pasijával, Johnathan Rice-szal közös Jenny & Johnny duóban aktív, de idén tavasszal még hajdani zenekarától, az elmúlt évtizedben működő Rilo Kiley-tól is kiadott ki egy posztumusz ritkasággyűjteményt RKives (ejtsd: archives) címen, sőt az egy évtized kihagyás után újjáalakult Postal Service-hez is visszatért pár friss felvétel és egy turné erejéig.

A tavaly a VOLT Fesztiválon járt, idén pedig a Sziget csajinváziójához (Azealia Banks, Zaz, Bat For Lashes, Regina Spektor, Little Boots, Emilíana Torrini stb.) csatlakozó Kathleen Anne Brien, azaz Katy B épp e héten, szerdán ünnepelte 24. születésnapját, és ma este bement a BBC-be, hogy kedvenc rádiós DJ-je, az épp gyermeket váró Annie Mac műsorában bemutassa egy vadonatúj számát. Az óriási sikerű 2011-es On A Mission debütalbum és a 2012-es Danger EP után ez az új táncdal, a kislemezen csak július 8-án megjelenő What Love Is Made Of már az énekesnő októberre ígért második albumát harangozza be, de mire a Szigetre ér vele, már nyilván nagy nyári sláger lesz (főleg, hogy pár nap múlva egy videoklip is várható hozzá).

A titokzatos The Child Of Lov név mögé bújva 2012-ben pár demóval és kislemezdallal feltűnt előadó idén februárban az NME Awards gáláján elnyerte a magazin kedvenc új felfedezettjének járó Radar-díjat, és ezzel kiderült róla, hogy egy 25 éves amszterdami dalszerző-producer, egy bizonyos Cole Williams (a VOL meg a light, oxygen, voltage azaz a fény-, oxigén-, illetve feszültségérzékeny domén a fotoszintézisben). A kísérleti elektronika és a soul-funk határán, vagy ha úgy tetszik „intergalaktikus R&B-ben” utazó művész egy Danger Mouse-kontaktnak köszönhetően Damon Albarn londoni 13 stúdiójában rögzítette első albumát, és a Blur (meg a Gorillaz) vezére a Heal című kislemezdalhoz hozzátett basszustéma és némi háttérvokál mellett a One Day című szerzeményt már vele közösen jegyzi, míg az Owl című számban Danger Mouse (meg a Gorillaz) egy másik munkatársát, DOOM-ot, a vasálarcos rappert hallhatjuk. A héten megjelent címnélküli The Child Of Lov-album után itt a MusicPress blogon még a lemezről lemaradt számokból (meg a Helter Skelter című Beatles-dal feldolgozásából) összeállított mixtape is meghallgatható.