Az Olympia album pazar turnéjával tavaly a Budapest Sportarénába is eljutó (bár ott méltatlanul kevés néző előtt játszó) Bryan Ferry – aki épp negyven éve jelentette meg első lemezét a Roxy Music élén – mindig is nagy rajongója volt a két világháború közti zenei univerzumnak, hiszen már 1973-74-es első szólólemezein is több harmincas évekbeli sztenderd feldolgozását elénekelte, 1999-es As Time Goes By albumát pedig kizárólag ilyen daloknak szentelte. Most gondolt egyet, és saját szerzeményeit hangszerelte át „a viharos húszas évek”, a dzsesszkorszak stílusába: 13 számot választott ki 11 albumról az első Roxy-lemeztől utolsó szólóanyagáig, és a hűséges zenei rendezőjével, Colin Gooddal készített átiratokat az alkalomra összeállított The Bryan Ferry Orchestra előadásában vette lemezre – de a legmeglepőbb, hogy ezen a lemezen nem énekel, ez ugyanis egy instrumentális album! A november 26-án boltokba kerülő The Jazz Age premierjét a Guardian oldalán tartották, de most már itt a MusicPress blogon is meghallgatható, hogyan szólt volna a húszas években a Virginia Plain, a Love Is The Drug vagy a Don't Stop The Dance vagy a Slave To Love – sőt az átdolgozások rögtön az eredeti verziókkal is összevethetők!
összevetésként itt hallhatók az eredeti verziók:
fotózás a londoni Ronnie Scott dzsesszklubban, alatta pedig a dzsesszlemez beharangozó kisfilmje és The Only Face című dalának élő előadása:
Déri Zsolt
