MusicPress

Serge Gainsbourg és Jane Birkin lányának, a mozikarrierje mellett énekesnőként is aktív Charlotte Gainsbourgnak a legutóbbi két lemezén, a 2009-es IRM és a 2011-es Stage Whispers albumon Beck volt a legfőbb segítőtársa dalszerzőként és producerként, így nem meglepő, hogy most ismét együtt dolgoztak. A Song Reader kottagyűjtemény után 2014-ben végre már igazi új albumo(ka)t is megjelentető Beck Hansentől az elmúlt fél évtizedben leginkább csak filmbetétdalokat (Alkonyat: Napfogyatkozás, True blood, Scott Pilgrim a világ ellen stb.) és feldolgozásokat hallhattunk (legutóbb a Sound And Vision című David Bowie-átiratot), továbbá produceri munkákat vállalt barátainál (Thurston Moore, Stephen Malkmus), most azonban egyesíthette ezt az említett három irányvonalat: A nimfomániás című Lars von Trier-film zenéjéhez a Joe nevű főhősnőt játszó Charlotte Gainsbourg stílszerűen a Hey Joe című blues-rock klasszikus modern feldolgozásával járult hozzá, melynek Beck volt a producere.

A nyolcvanas évtized elejének új romantikus, szintipop és italodisco hangzásait angol-francia szövegű elegáns táncdalok formájában megidéző Nouvelle Phénomène egy negyvenes éveiben járó zeneszerző-billentyűs-programozó (Dziba Zsolt) és egy huszonéves szövegíró-énekesnő (Sánta Angéla) duójaként tűnt fel 2012 első felében a YouTube-on közzétett négy számmal, amelyekből tavaly nyárra már összeállítottak egy EP-t Glory Of Romance címmel. A következő egy év során további négy dalt is közreadtak (ezek nagy részében már az énekesnő testvére, Sánta Fanni is vokálozik, Facebook-oldalukon pedig már Buza Péter hangmérnököt is tagként tüntetik fel), most pedig ezt a nyolcszámos anyagot albummá szerkesztve is megjelentetik az orosz Other Voices Recordsnál, szintén Glory Of Romance cím alatt. A tervek szerint fizikai formátumban is piacra kerülő album az elmúlt éjszaka bukkant fel a kiadó Bandcamp-oldalán, és most már a MusicPress blogon is végighallgatható, itt a lemezborító alatt.

A demóival 2012-ben feltűnt, majd 2013 elején az NME Awards gáláján a legjobb új felfedezettként díjazott titokzatos amszterdami dalszerző-producer-énekes, a saját definíciója szerint „intergalaktikus R&B-ben" utazó The Child Of Lov, aki címnélküli bemutatkozó albumát Damon Albarn stúdiójában és közreműködésével rögzítette, most szombaton adta volna első igazi élő koncertjét a hágai State-X New Forms fesztiválon (ahol lemeze másik híres közreműködője, a rapper DOOM is csatlakozott volna hozzá a színpadon), de pár órája a szervezők közölték a 26 éves művész halálhírét, amit a menedzsere, Trey Reames a holland 3voor12 rádióhálózat és a brit NME magazin felé is megerősített.

Jack White a White Stripes duó hivatalos feloszlatása után pár hónappal, 2011 őszén a Raconteurs együttessel koncertezett, majd a 2012-es évben Blunderbuss című első szólóalbumával turnézott (lásd a kétórás Unstaged koncertprogramot), s bár 2013 elején Raconteurs-stúdiózásról is szó volt, végül a másik talonban lévő zenekarát, a 2009-2010 folyamán két albumot is kiadó Dead Weather szupergruppot élesztette újra Alison Mosshart énekesnő (The Kills), Dean Fertita gitáros (Queens Of The Stone Age) és Jack Lawrence basszusgitáros (The Greenhornes, The Raconteurs) társaságában. A dobokhoz visszaülő Jack White hosszú távra tervez velük: egy kislemezsorozatot ígér, ami egy 2015-ös albumhoz vezet. Az első új Dead Weather-kislemezdal, az Open Up (That’s Enough) itt a MusicPress blogon is meghallgatható.

Az elmúlt órákban nemcsak az új albumot megjelentető Beyoncé állt elő meglepetéssel az iTunes oldalán, de „a MusicPress kedvenc új dalszerző-énekesnője”, a múlt hétvégén négy Grammy-jelölést begyűjtő új-zélandi Lorde is, aki Team című aktuális klipdala után alig egy héttel egy újabb digitális kislemezt is közzétett egy eddig ismeretlen számmal, a Pure Heroine albumon nem szereplő No Better című szerzeménnyel.

A Flaming Lips a két hete megjelent Stone Roses-feldolgozáslemez mellett egy másik friss tribute album összehozásban is kulcsszerepet vállalt: Wayne Coyne már tavaly is készített egy átiratot néhai barátja, a 2010-ben 47 éves korában öngyilkosságot elkövető Sparklehorse-vezér Mark Linkous egyik szerzeményéből, majd zenekarával is csatlakozott a Flaming Lips-producer Dave Fridmann és a philadelphiai Box Of Stars nonprofit szervezet által megálmodott Last Box of Sparklers – A Tribute To Mark Linkous feldolgozásprojekthez, és a lemezkiadás költségeinek összegyűjtésére indított kampányban is részt vett. A dupla tribute albumról az ősz folyamán már közzétettek pár számot, köztük a Mercury Rev és Mark Lanegan feldolgozásait, de az elmúlt néhány órában két újabb felvétel is érkezett: az idei Szigeten is remek koncertet adó walesi The Joy Formidable trió és a Flaming Lips is bemutatta a maga Sparklehorse-átiratat.

Meglepetés: Beyoncé alig egy órával ezelőtt közzétett az iTunes-oldalán egy vadonatúj címnélküli albumot egy 14 új dallal és 17 videóval (egy-egy kisfilmmel mind a 14 dalhoz, a Ghost és Yoncé című kétperces darabokhoz, továbbá bónuszként a már tavasz óta ismert Grown Woman című számhoz is). A visual albumon szerepelnek közös dalok férjével, Jay Z-vel és a kanadai rapperrel, Drake-kel is, és a Fist In The Air blog nyomán már ezeket meg is hallgathatjuk teljes hosszukban. (FRISSÍTÉS: a Fist In The Air lejátszói már nem működnek, így a helyükre utólag a dalok videói kerültek be itt a cikkben!)

Az argentin származású svéd dalnok, José González a 2013-as évben nemcsak Junip nevű együttesének budapesti koncertjével, kisfilmes dupla klipjével (Line Of Fire, Your Life Your Call) és remek címnélküli albumával szerzett nekünk örömet, de még egy igazi hollywoodi szuperprodukcióban is hallhatjuk: a karácsonykor mozikba kerülő Walter Mitty titkos élete című Ben Stiller-filmben az ő éneke afféle belső hangként funkcionál az ábrándozó címszereplő fantáziatripjében. A december 16-án megjelenő filmzenelemezen – két 2010-es Junip-szám mellett – González három új felvétellel is szerepel, és amint azt már a Heartbeats című The Knife-szám puritán akusztikus gitáros feldolgozása óta tudjuk, mások szerzeményeit is briliánsan interpretálja: a mozielőzetesben hallható himnikus Step Out című dalt Stiller házi komponistája Theodore Shapiro hozta, a Stay Alive-ot Ryan Adams írta, míg a #9 Dream egy 1974-es John Lennon-szerzemény (bár a feldolgozás premierjét tartó Speakeasy nevű Wall Street Journal-blog szerkesztői erről szégyenszemre nem tudtak, ahogy a felvételt megosztó zeneblogok nagy része sem). Ami pedig fenti közös fotót illeti, az még ősz elején készült, mikor Ben Stiller elment élete első Junip-koncertjére.

A dubstep korai periódusában feltűnt titokzatos producerzseni, az esős nagyvárosi hangulatokban utazó Burial (azaz William Bevan) két stílusteremtő albuma, a 2006-os Burial és a 2007-es Untrue óta csak maxikkal és EP-kkel jelentkezik, és ez alól nem lett kivétel legfrissebb kiadványa sem: a Rival Dealer című háromszámos lemez december 16-án jelenik meg a Hyperdub kiadónál, de itt a MusicPress blogon már most végighallgatható a teljes félórás anyag.

A világ egyik legnagyobb tehetségű dalszerző-énekese, a MusicPress legelső cikkének főszereplője, az 1973-as születésű kanadai-amerikai Rufus Wainwright, akit legutóbb az új Gengszterkorzó filmzenén és Robbie Williams nagy sikerű Swings Both Ways albumának címadó duettjében hallhattunk, 2014-ben végre fellép nálunk is: a honlapja szerint április 3-án játszik a Művészetek Palotájában, a pont egy hónappal korábban megjelenő Vibrate című best of lemezének szólóturnéján.