MusicPress

A Foo Fighters 8 amerikai város 8 stúdiójában felvett 8. albumához (melynek születését a frontember Dave Grohl rendezésében a Sonic Highways című 8 részes dokumentumfilm-sorozat is megörökíti) a múlt héten érkezett beharangozóként egy 8 másodpercnyi ordítást tartalmazó 8 című YouTube-videó és egy borítókép, melyen a szóban forgó 8 város ikonikus tereptárgyai láthatók egy végtelen 8-ast formázó épület körül. Most pár perce megtörtént a hivatalos bejelentés is, és kiderült, hogy az új Foo Fighters-album Sonic Highways címmel jelenik meg november 10-én. Az ismét Butch Vig producerrel készült anyagon olyan vendégek is feltűnnek, mint Carrie Underwood, Joe Walsh, Gary Clark Jr., a Cheap Trick-szólógitáros Rick Nielsen, a Butthole Surfers-frontember Gibby Haynes és a Public Enemy-rapper Chuck D.

A sztárvendégekkel teli új Kimbra-album után jöjjön egy még annál is izgalmasabb megjelenés előtt álló női lemez: az 1977-es születésű brit experimentalista dalszerző-producer-énekesnő Imogen Heap (akit számos közreműködése között 2002-2003 táján a Frou Frou downtempo duó élén is hallhattuk) augusztus 18-án adja ki negyedik szólóalbumát. A rajongóktól kapott hangmintákból, illetve a művésznő indiai, kínai és butháni utazásaiból egyaránt építkező, csaknem négy éve készülő és néhány havonta dalonként egy-egy videóval publikált 14 számos anyag (melyről a kanadai DJ-producer Deadmau5-zal közösen jegyzett Telemiscommunications már szerepelt itt a MusicPress blogon) mostanra állt össze egységes egésszé – és a mai NPR-premier után már végig is hallgatható (és a klipsorozat darabjai is megnézhetők).

A kis Lorde előtt nem sokkal már egy másik 1990-es években született új-zélandi énekesnő is befutott: a 2011-ben kiadott, majd a 2012-es év legnagyobb slágerévé lett Somebody I Used To Know duett női hangja, Kimbra (aki Gotye partnereként 2013-ban még két Grammy-díjat is nyert ezért a kollaborációért). Az 1990-es születésű Kimbra Johnson gyereksztárként tűnt fel hazájában, majd Ausztráliába költözése után felvett Vows című 2011-es első albumával is rögtön platinalemezes előadó lett, és az újabb kislemezdalokkal kibővített 2012-es nemzetközi kiadással tovább növelte sikereit. A dalszerző-énekesnő második albuma, az augusztus 15-én megjelenő The Golden Echo még színesebb dalcsokor a soul-popól a Prince-funkon át az elektropopig, Rich Costey producer (Muse, The Mars Volta, Interpol stb.) és a vonóshangszereléseket jegyző legendás Van Dyke Parks mellett olyan sztárvendégekkel, mint a Dirty Projectors-frontember Dave Longstreth és a Foster The People-főnök Mark Foster, a neo soul színtérről Bilal (Be Everlovin’ Ya) és John Legend (Nobody But You), az excentrikus gitárhősök közül pedig Omar Rodríguez-López (Carolina) és a Muse-vezér Matt Bellamy (90s Music).

A MusicPress tegnap két posztot is szentelt az Austra együttesnek (egy új klip és egy Duran Duran-feldolgozáslemezen való közreműködés kapcsán), hát ma jöjjön harmadikként egy még jobb hír: a torontói elektro-pop zenekar bejelentette első magyarországi koncertjét, szeptember 11-re a budapesti Dürer Kertbe! Az 1985-ös születésű szőke dalszerző-billentyűs-énekesnő Katie Stelmanis vezette Austra a 2011-es Feel It Break hűvös szintipopos sikerdalaival (Beat And The Pulse, Lose It) tűnt fel, majd a 2013 legjobb lemezei közé tartozó Olympia albumhoz már négy klipet is forgatott (Home, Painful Like, Forgive Me, Hurt Me Now), 2014 nyarán pedig még egy experimentális új anyagot is kiadott (a négyszámos Habitat EP-t), és aktuális turnéját is kibővítette – így férhetett bele a budapesti koncert is.

A Los Angeles-i független Manimal kiadó az elmúlt években a Cure, Madonna és David Bowie előtt is tisztelgett már egy-egy tribute albummal, most pedig – a szintén dél-kaliforniai kis Randm Recordsszal összefogva – Duran Duran-feldolgozásokból állított össze egy jótékonysági lemezt, melynek bevételei az Amnesty Internationalt gazdagítják majd. Az egy év csúszás után idén ősszel megjelenő Making Patterns Rhyme című dupla albumon a sok kis underground név mellett olyan ismertebb előadók is átértelmeztek egy-egy Duran-szerzeményt, mint a kanadai Austra trió, a Warpaint lányok és barátnőjük, a lengyel származású francia színész-énekesnő Stéphanie Sokolinski, azaz SoKo (akit legutóbb annak a nagy sikerű csókolózós divatvideónak a betétdalával és egyik szereplőjeként tűnt fel), sőt leghíresebb közreműködőként jelen van még Moby is (aki pár hete épp egy bizarr feldolgozással, a Flaming Lips és Miley Cyrus társaságában felvett Lucy In The Sky With Diamonds átirattal szerepelt itt a MusicPress blogon). A tribute album eddig közzétett számai itt hallhatók.

Az 1966-os születésű angol énekesnő Alison Goldfrapp a családnevét viselő Goldfrapp projektben Will Gregory multiinstrumentalista-producerrel közösen készített hat albumot az elmúlt másfél évtizedben (hol a lüktető tánczenére, hol az éteribb, bukolikusabb hangzásokra helyezve a hangsúlyt), de a magánéletét 2009 óta egy nővel, a filmes Lisa Gunninggal osztja meg, akivel 2013 szeptemberében megjelent legutóbbi lemezéhez, a nagyzenekari hangszerelésű Tales Of Ushoz egy félórás filmet is forgatott öt kiválasztott számhoz igazítva (az 1972-es hongkongi születésű Gunning vágóként számít nagy névnek, de ezúttal forgatókönyvíró, rendező és producer is volt). A tavaly nyári Drew óta sorban érkeztek a videók az Annabel, Jo és Stranger című szerzeményekhez, és most felkerült a YouTube-ra a széria utolsó darabja, a Laurel klipje is. Az érzéki, erotikus töltetű kisfilmsorozatot márciusban már speciális mozivetítéseken is bemutatták, majd június legvégén az album digitális deluxe kiadásának bónuszszekciójában is helyet kapott, de most már itt is megnézhető a végleges sorrendjében.

A modern metál egyik legsikeresebb zenekara, az extrém maszkok mögé bújó iowai Slipknot hat évvel utolsó sorlemeze után – már a négy éve morfium-túladagolásban elhunyt Paul Gray basszusgitáros és a tavaly távozott Joey Jordison dobos nélkül – októberben új albummal jelentkezik, melyről a pár napja közzétett The Negative One című remek visszatérő dalhoz Corey Taylorék most bemutatták a videoklipet is (az album első hivatalos kislemezdala csak később érkezik The Devil In I címmel, és ahhoz majd a jövő héten forgatnak klipet).

A Take Me To Church kislemezdallal beharangozott legújabb Sinéad O'Connor-stúdióalbumhoz, az augusztus 11-én boltokba kerülő I'm Not Bossy, I'm The Bosshoz (melynek címe egy Beyoncét is szerepeltető feminista kampányból származik) a meghökkentő nagy- és kislemezborító után pár napja megérkezett a videoklip is, most pedig már hivatalosan meghallgatható az album teljes anyaga is. Az ismét John Reynolds dobos-programozó-producerrel (az énekesnő első férjével és első gyermeke apjával) készült lemez érdekessége, hogy a James Brown című afro-funk dalban Fela Kuti egyik fia, Seun Kuti szaxofonon, míg Brian Eno basszusgitáron működik közre.

Amikor pár hete megérkezett Sinéad O'Connor új album- és kislemezborítója, sokan nem akarták elhinni, hogy tényleg az ír dalszerző-énekesnő látható a képeken, de most megjött az augusztus 11-én megjelenő I'm Not Bossy, I'm The Boss albumot beharangozó katartikus Take Me To Church kislemezdalhoz a bizonyító erejű videoklip is, melyben a gyógyszereiről leálló és ezáltal tizenvalahány kilót leadó művésznő ismét régi formájában látható. Ahogy a héten – hat év kihagyás után első – új klipjével jelentkező Beck is saját leghíresebb videóját idézte meg (az 1994-es Losert), úgy friss performance videójának elején Sinéad is saját legikonikusabb alakítását, az 1990-es Nothing Compares 2 U-beli kinézetét vetíti magára (majd rázza le magáról). A Nettwerk lemezkiadó YouTube-csatornáján közzétett Take Me To Church klip nálunk csak augusztus 5-től lesz elérhető, de a MusicPress blog már most meg tudja mutatni.

Lana Del Rey a tavasz folyamán a West Coast, Shades Of Cool, Ultraviolence és Brooklyn Baby című számokkal vezette fel június közepén megjelent legújabb nagylemezét, és egyelőre pont ilyen sorrendben érkeznek a videoklipek is: az első és a második után most az Ultraviolence album címadó dala is megkapta a maga kisfilmjét. A számban az énekesnő többször is idézi a Crystals girl group 1962-es botránydalának, a Carole King/Gerry Goffin házaspár által írt He Hit Me (It Felt Like A Kiss)-nek a címét (egy friss interjúban azt is bevallotta, hogy durván szereti a szexet), miközben a klipben hófehér esküvői ruhában láthatjuk, szóval a feminista kérdéskörökben nyilván lesz majd miről vitatkozni. A videót Lana saját maga rendezte, szóval jöhetne már az a kollaboráció azzal a bizonyos következő rendezőjelölttel is.