MusicPress

A Smiths egykori briliáns zeneszerző-gitárosa, Johnny Marr – aki a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a Matt Johnson vezette The The tagjaként is maradandót alkotott, de a New Order-frontember Bernard Sumnerrel közös Electronic feleként, majd az új évezredben a Modest Mouse és a Cribs beugró gitárosaként már jóval kevésbé találta meg a helyét – 2003-ban énekessé előlépve már kiadott egy albumot Johnny Marr And The Healers név alatt (Boomslang), de csak 2013-ban jutott el első hivatalos szólólemezéig. A február 25-én megjelenő The Messenger albumról novemberben már hallhattuk a beharangozó videóval együtt érkező címadó számot, majd decemberben két további szerzeményt (The Right Thing Right, New Town Velocity), januárban pedig az Upstarts klipdal is befutott frissítésnek, de mostantól már a teljes lemezanyag is végighallgatható.

A Daft Punk és az Air haveri köréből indult versailles-i Phoenix pop-rock együttes már 2000-es United című debütálásával mesterművet alkotott, de csak negyedik sorlemeze, a 2009-es Wolfgang Amadeus Phoenix hozta meg az áttörést, az amerikai befutást, a sokszázezres eladásokat és egy Grammy-díjat (a legjobb alternatív album kategóriában). Thomas Mars énekes, Deck d'Arcy basszista és a gitáros testvérpár, Laurent Brancowitz és Christian Mazzalai 2013. április 22-én térnek vissza Bankrupt! című új albumukkal, melyről pár perce mutatták be a BBC Radio One adón Zane Lowe műsorában az Entertainment című nyitódalt. A távol-keleti zenei témákkal játszó felvétel az együttes YouTube-csatornájára is felkerült egy lyric videóval , és már itt a MusicPress blogon is meghallgatható.

Az Atoms For Peace együttes, melyet Thom Yorke és a Radiohead-producer Nigel Godrich, a Red Hot Chili Peppers-basszista Flea-vel és a Joey Waronker/Mauro Refosco ütőhangszeres párossal hívott életre, négy évvel indulása után eljutott első albumáig: a kísérleti szupergrupp a Default és Judge Jury And Executioner kislemezek (továbbá pár kiszivárogtatott felvétel és egy lenyűgöző gif animációs kampány) után 2013. február 25-én adja ki Amok című kilencszámos anyagát, mely itt a MusicPress blogon már a megjelenés előtt egy héttel végighallgatható.

A 2012-ben énekesnői karrierje 25. évfordulóját ünneplő Kylie Minogue nemcsak a Timebomb és Flower című új dalokkal állt elő tavaly (a nagyzenekari hangszerelésű The Abbey Road Sessions gyűjteményre készült önfeldolgozások mellé), de színésznői szereplései melléktermékeként is kaptunk tőle pár számot. Két bizarr művészfilmben, a Leos Carax rendezte francia Holy Motorsban és a Jack & Diane című amerikai független filmben is játszott, és mindkettőbe kerültek tőle új dalok: az előbbiben az észak-ír Divine Comedy-vezér Neil Hannon Who Were We című szerzeményét énekelte el (a rendező által írt dalszöveggel), az utóbbihoz pedig a filmzenét jegyző izlandi experimentalista zenekar, a múm kíséretében vette fel a Whistle-t!

Itt a MusicPress blogon januárban már szerepelt egy beharangozó összeállítás a Primal Scream fél évtized kihagyás után érkező új anyagáról, a 2013. május 6-án megjelenő More Light albumról, melyet Bobby Gillespie-ék az észak-ír David Holmes produceri segédletével, a Led Zeppelin-énekes Robert Plant és a bristoli The Pop Group éléről ismert Mark Stewart közreműködésével rögzítettek. Pár perce megérkezett az első dal, a 2013 (az albumon hallható kilencperces eredeti fele olyan hosszú kislemezverziójában), melyben a My Bloody Valentine-vezér Kevin Shields gitárjátéka mellett David Bowie-klasszikusokat idéző szaxofontémák is hallhatók, és körítésként egy bizarr videoklipet is kapunk hozzá szép és őrült nőkkel.

A Budapesten is visszatérő vendégnek számító brit multiinstrumentalista-DJ-producer Bobobo (született: Simon Green, 1976) három évvel a 2010-es Black Sands után új stúdióalbumot jelentet meg, és a 2013. április 1-jére ígért The North Bordersről a januári Cirrus klipdal után ma megérkezett a második kislemezes szám is, a Heaven For A Sinner, melyhez nem más szolgáltatja az énekhangot, mint az amerikai neo-soul hercegnő Erykah Badu, aki az elmúlt egy évben a Damon Albarn vezette Rocket Juice & The Moon afro-pop szupergrupp, a sztárparádés The Flaming Lips And Heady Fwends album és a Flying Lotus-féle Until The Quiet Comes közreműködőjeként is hallhattunk.

Kieran Hebden, azaz Four Tet nagyon aktívan kezdi a 2013-as évet: a januári 0181 meglepetésalbum és a február elején kiadott maratoni című The Track I've Been Playing That People Keep Asking About And That Joy Used In His RA Mix And Daphni Played On Boiler Room kislemez után a londoni producer máris egy újabb különleges kiadvánnyal, egy élő hangszeres kollaborációval folytatja a sort. A kétezres évek legelején a Delicate AWOL, majd az évtized második felében a Rothko együttes ambient/poszt-rock zenei világában feltűnő Page fivérek, a billentyűs Ben és a dobos Tom saját külön projektjükkel, a Sun Ra-számról elnevezett RocketNumberNine-nal már 2010-ben is megjelentettek egy kislemezt Kieran produceri és kiadói felügyelete alatt (az egyben és élőben feljátszott 13 perces Matthew And Toby című szerzemény B-oldalára stílszerűen egy Four Tet-remix került), majd többszöri közös turnézás után 2011 szeptemberében Thom Yorke személyes felkérése a Radiohead előzenekaraként játszhattak együtt a New York-i Roseland Ballroomban, és ezt az alkalmi triófelállást később 2012 júliusában a stúdióban is kipróbálták: ez a Roseland című nyolcperces organikus instrumentális szerzeményük TEXT023 kiadványszám alatt jelenik meg egy-két héten belül.

Thurston Moore 2011-es válása feleségétől, Kim Gordontól, egyben közös zenekaruk, a noise-rock legenda Sonic Youth leállását is jelentette, de az 54 éves gitáros-énekes hamar új együttest alapított a basszista Samara Lubelski, a gitáros Keith Wood és a dobos John Moloney társaságában Chelsea Light Moving néven. Január elején már szerepelt itt a MusicPress blogon egy nagyobb összeállítás az új formáció címnélküli bemutatkozó albumának számlistájával, borítójával és négy letölthető dalával (Burroughs, Groovy & Linda, Frank O'Hara Hit, Empires Of Time), de most már a teljes lemezanyag végighallgatható – két teljes héttel a március 4-re ígért megjelenése előtt! Thurston Moore új produkciója fésületlenebb és zajosabb, mint Beckkel készített Demolished Thoughts című 2011-es akusztikus szólóalbuma volt, viszont jóval markánsabb, mint az utolsó Sonic Youth-anyagként publikált Simon Werner a Disparu filmzenelemez vagy mint utolsó Kim Gordonnal közös felvétele, a Yoko Ono kísér(l)eteként rögzített Yokokimthurston. A Matador kiadónál megjelenő 49 perces Chelsea Light Moving album, melynek premierjét pár órája az amerikai NPR rádióhálózat oldalán tartották, itt elejétől végéig meghallgatható.

72 éves korában meghalt Anthony Esmond Sheridan McGinnity, művésznevén Tony Sheridan angol dalszerző-gitáros-énekes, akit 1961-ben Hamburgban a Beatles tagjai (John Lennon, Paul McCartney, George Harrison és az akkori dobos Pete Best) kísértek, és néhány közös felvételt is készítettek júniusban (abban az évben egy feldolgozás-kislemezük is megjelent Tony Sheridan And The Beat Brothers név alatt a My Bonnie és The Saints című dalokkal), de Lennonék befutása után már persze Beatles-felvételekként hasznosították őket különféle későbbi kiadásokon és gyűjteményes lemezeken (külön érdekesség, hogy a Beatlesbe való belépése előtt Ringo Starr is dobolt Sheridan néhány koncertjén 1962 elején). A szólókarrierjét soha fel nem adó gitáros-énekes Németországban telepedett le, Hamburg közelében élt, és ott is hunyt el 2013. február 16-án.

A Zombie11 Produkció szervezői, akik a február 23-án zajló III. Punk-Rock-Maratonra a GBH mellé a Discharge első magyarországi fellépését is elintézték a Dürer Kertbe, őszre egy még nagyobb és még régebbi punklegenda koncertjét is meghirdették ugyanoda: ha minden jól megy, október 13-án végre a magyar közönség is élőben láthatja a Buzzcocks együttest, mely a Sex Pistols manchesteri haverzenekaraként az angol punk első kislemeznél bővebb kiadványával, az 1977 januárjában megjelent négyszámos Spiral Scratch EP-vel debütált, később pedig olyan frenetikusan dallamos punk-pop slágerekkel folytatta, mint az Orgasm Addict, a What Do I Get? vagy a számtalanszor feldolgozott Ever Fallen In Love (With Someone You Shouldn't've), de három albumot is kiadott a hetvenes évek folyamán (Another Music In A Different Kitchen, Love Bites, A Different Kind Of Tension). A nyolcvanas évek legelején feloszlott és legvégén újjáalakult kvartett a két dalszerző-gitáros-énekessel, Pete Shelley-vel és Steve Diggle-lel az élen az elmúlt két évtizedben további öt albumot jelentetett meg, és folyamatosan nagy sikerrel koncertezett, sőt az egyik legnépszerűbb brit popkulturális tévéműsor, a BBC-n 1996 óta futó sztárparádés Never Mind The Buzzcocks vetélkedősorozat is intézményesítette (hír)nevét.

FRISSÍTÉS: augusztus végén a szervezők a Facebookon jelentették be, hogy a Budapestre tervezett Buzzcocks-koncert elmarad!

"Finanszírozási problémák miatt sajnos törölni vagyunk kénytelenek az októberre meghirdetett Buzzcocks, és a jövő februárra meghirdetett U.K. Subs koncerteket. A februári Discharge koncert indokolatlan elmaradása, és a kiadások, a zenekar és a management részéről való meg nem térítése nagy csapást jelentett anyagi helyzetünkre. Sajnos azóta sem sikerült talpra állni anyagilag és kellő pénzügyi fedezet nélkül nem merjük bevállalni sem a Buzzcocks, sem a U.K. Subs bulit. További rendezvényeinket szerencsére nem érinti a fennálló sajnálatos helyzet. Elnézést kérünk minden érintettől! Nagyon sajnáljuk, hogy így alakult..."