MusicPress

A feloszlását egy éve bejelentő INXS együttes 1997-ben elhunyt énekeséről, Michael Hutchence-ról tervezett mozifilm sorsáról nem sok újat tudunk, de közben elkészült Never Tear Us Apart: The Untold Story of INXS címmel egy 2014-ben tévéképernyőre kerülő kétrészes négyórás ausztrál minisorozat, melyhez már itt az előzetes – nem tűnik túl jónak, de azért nézzük meg!

71 éves korában elhunyt a rocktörténet egyik legnagyobb dalszerző-gitáros-énekes figurája, a Velvet Underground egykori vezére, Lou Reed. A súlyos beteg New York-i zenészen idén májusban hajtottak végre májátültetést, de ez már csak néhány hónappal tudta meghosszabbítani az életét.

Neil Young idén már 27. alkalommal rendezi meg akusztikus koncertekre specializálódott sztárparádés jótékonysági fesztiválját, melynek bevételei a kaliforniai Hillsborough-ban működő Bridge Schoolt támogatják, ahol beszéd- és mozgáskorlátozott gyermekeket gondoznak és oktatnak. A 2013-as The Bridge School Benefit fesztivál október 27-én és 28-án zajlik Mountain View városában a Shoreline Amphitheatre-ben – és a szombati program magyar idő szerint vasárnap hajnali 2-től az interneten is nézhető élő YouTube-közvetítésben, olyan előadókkal, mint az Arcade Fire, a Queens Of The Stone Age, a My Morning Jacket, a Fun., a Heart, Jenny Lewis, Diana Krall, Elvis Costello, Jack Johnson és persze maga Neil Young, aki idén a Crosby, Stills, Nash & Young szupergrupp élén is színpadra lép. A különleges akusztikus koncertek itt a MusicPress blogon is egyenes adásban követhetők! (FRISSÍTÉS: az alábbi lejátszón a teljes 8 és fél órás közvetítés visszanézhető egy ideig – az első koncert a 41. percnél kezdődik!)

A Flaming Lips új lemezének, a Peace Sword EP-nek az anyaga után pár órával itt van az Arcade Fire új albuma is: a kanadai zenekartól a Reflektor és Afterlife kislemezdalok (illetve néhány élőben bemutatott további remek szerzemény) után most már meghallgathatjuk a teljes 13 számos dupla albumot is. Win Butler és zenésztársai a 2010-es The Suburbs sikerlemezt bő három évvel követő Reflektor produceri munkálataiba a jól bevált Markus Dravs mellett ezúttal az LCD Soundsystem egykori vezérét, James Murphyt is bevonták, így nem meglepő a táncosabb lüktetésű vonal, főleg a nyolcvanas évek hajnalán fekete zenékkel és törzsi hangzásokkal kísérletező Talking Heads juthat eszünkbe többször (az Arcade Fire esetében Haiti a meghatározó: a frontemberpár női tagjának, Win feleségének, Régine Chassagne-nak a származása és a zenekar gyakori látogatásai a karibi országban igencsak rányomták bélyegüket az új albumra). A lemezhez további inspirációt a borítón Rodin-szobor formájában látható görög mitológiai szerelmespár, Orfeusz és Euridiké túlvilágra is átnyúló története jelentette – nem véletlen hát, hogy a YouTube-ra dalszövegekkel együtt kitett teljes lemezanyagot a Fekete Orfeusz című 1959-es Marcel Camus-film brazíliai képei kísérik.

Ha a MusicPress blog a nyári szüneteltetése után bármivel is újra jelentkezhet, az nyilván kedvenc együttesünknek, a Flaming Lipsnek egy új megjelenése lehet: az idén 30 éves fennállását ünneplő oklahomai pszichedelikus zenekar a tavasszal megjelent The Terror album után még most ősszel is kiad egy lemezt. A Peace Sword EP címadó számát Wayne Coyne-ék egy sci-fi film, a magyar mozikba november 7-én kerülő Végjáték (Ender's Game) betétdalának írták felkérésre, ám nagy lendületükben még további öt számot is rögzítettek hűséges producerükkel, Dave Fridmann-nel, és a végeredmény egy 36 perces minialbum lett, mely digitális kiadásban október 29-én jelenik meg, vinyl és CD formátumban pedig pontosan egy hónappal később a Record Store Day őszi Back To Black Friday rendezvényének tiszteletére. Az idei Flaming Lips-sorlemeznél jóval pozitívabb felülésű hat új szerzemény internetes premierjét pár órája külön-külön tartották hat különböző oldalon (The Daily Beast, NPR, Spin, Stereogum, Rolling Stone, Pitchfork), de itt a MusicPress blogon már a teljes EP anyaga meghallgatható megjelenés előtt.

Na jó, a Last Of Our Kinds és The Last Time című dalok (meg a közéjük becsúszott mennyei Austra-album) után ez tényleg az utolsó lesz: a MusicPress blog mostantól kénytelen szüneteltetni működését gazdasági és/vagy technikai okok miatt (a telefonom után pár napon belül a netet is kikapcsolják nálam – további információk az oldal jobb felső sarkában). Köszönöm mindenkinek a segítséget és a figyelmet, az elmúlt kilenc hónapban született 750 cikk továbbra is szabadon böngészhető, köztük százvalahány teljes album meghallgatható. De hogy a búcsúzáshoz is kapcsolódjon igényes tartalom, itt van PJ Harvey-tól egy olyan stúdiófelvétel, melyet a legutóbbi lemeze, a 2011-es Let England Shake után készített, de még a legtöbb rajongójának is újdonságot jelenthet, mivel az angol dalszerző-énekesnő egy régi színészbarátja, az amerikai Martin Donovan Collaborator című filmjéhez rögzítette, és hivatalosan csak annak idén tavasszal megjelent DVD-kiadásán került forgalomba. „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak" – énekli a művésznő Máté evangéliuma egyik sorát a hegyi beszédből, németül, mivel Brahms 1866-os gyászmiséjének, a Német requiemnek a nyitótételét dolgozta át.

A Rolling Stones 50 éves jubileumi turnéján Mick Jagger az elmúlt hét hónapban duettezett már egy sor énekesnővel (Florence Welch, Mary J. Blige, Lady Gaga, Gwen Stefani, Katy Perry, Taylor Swift), sőt az utóbbi hetekben már pár férfi énekessel is (Tom Waits, John Mayer, Dave Grohl), és most ismét egy hímnemű sztárvendéggel folytatja a szériát: múlt éjszaka a montreali koncerten egy helyi kanadai együttes amerikai tagjával, az Arcade Fire-frontember Win Butlerrel adta elő az 1965-ös The Last Time című Jagger/Richards-klasszikust. A közös produkció első YouTube-ra került videofelvétele itt a MusicPress blogon már meg is tekinthető (egyelőre még csak egy másfél perces részlet, de ez is több, mint a Pitchfork által közzétett 5 másodperc, és amint jön teljes hosszúságú verzió, idekerül az is). FRISSÍTÉS: három órával később megjött az első teljes videó, íme!

A kanadai dalszerző-énekesnő Katie Stelmanis elektro-pop projektje, az Austra az elmúlt évek során előbb trió, majd szextett felállású igazi zenekarrá nőtt, és a 2011-es Feel It Break című bemutatkozó album után két évvel már itt a második nagylemez is: a Home című klipdallal beharangozott Olympia. Az 1985-ös születésű Katie – akinek csodás hangját a köztes időben a Radiohead Paranoid Androidjának lenyűgöző Austra-átiratában, a Paper Bag lemezcég Ziggy Stardust tribute albumán és a brit producer Hervé Save Me című kislemezdalában is hallhattuk – ezúttal jóval személyesebb hangvételű számokat írt, miközben nagyobb szerepet adott zenekarának (különösen a szemüveges dobos-ütőhangszeres lánynak, Maya Postepskinak), sőt a két vokalista, a Tasseomancy indie folk csajduó ikerpárja, Romy és Sari Lightman közül az utóbbit még a dalszövegírásba is bevonta. A június 17-én boltokba kerülő Olympia album az amerikai NPR-premier után pár órával már itt a MusicPressblogon is végighallgatható.

A héten az Ed Banger kiadó Ed Rec vol. X válogatásalbumán már hallhattunk egy-egy új számot a Daft Punk melletti francia tánczenei színtér legfontosabb előadóitól (Justice, Cassius, Mr. Oizo, SebastiAn stb.), hát most jöjjön a reimsi DJ-producer Yuksek is (született: Pierre-Alexandre Busson, 1977), aki az elmúlt hetek egyik legklasszabb EP-jét jelentette meg az általa frissen alapított Partyfine label első kiadványaként. Az eddig két albumot (Away From The Sea, Living On The Edge Of Time) jegyző, több kollaborációban (például a szintén reimsi Brodinskival közös The Krays projektben) is részt vevő, klasszikus zenei képzettségű Yuksek az elmúlt években a legnagyobb ismertséget remixerként szerezte (az idei tavasz egyik legsikeresebb reklámját, a Baby & Me című Evian-kisfilmet is az ő Here Comes The Hotstepper remixe festi alá), továbbá producerként is kipróbálta magát számos előadó mellett, de most kifejezetten közös számokat akart írni velük.

65. életévében elhunyt a punktörténet egyik meghatározó képzőművésze, a mexikói születésű Arturo Vega, aki a Ramones-tagok haverjaként lett még a kezdetek kezdetén a New York-i együttes vizuálfelelőse, logótervezője és művészeti vezetője. A korai években a CBGB klubtól egy saroknyira lévő műteremlakásában még szállást is adott Dee Dee és Joey Ramone-nak, meg gyakorlási lehetőséget a zenekaruknak (kéglijét a Ramones-loftként emlegették), mindenhová elutazott velük (ha a lemezcég nem fizetett neki repülőjegyet, akkor busszal is utánuk ment), fotóival, rajzaival, festményeivel, kollázsaival és látványterveivel hozzájárult több lemezük (köztük első két legendás albumuk) borítójához is, míg turnéikon fénytechnikusként és/vagy pólóárusként dolgozott (1974 és 1996 között adott 2263 koncertjükből csak kettőn nem volt ott, és akkor is csupán a rend- és határőrség tudta visszatartani), a feloszlás után pedig a RamonesWorld.com nevű honlapon ápolta tovább az együttes kultuszát – és még azt is megérhette, hogy Ramones-logós pólói ismertebbek lettek, mint maga a Ramones zenéje!