MusicPress

A hét elején már szerepelt itt a MusicPress blogon egy másfél perces részlet az új James Bond film, a Skyfall azonos című főcímdalából, mely egyben a brit énekesnő, Adele első új stúdiófelvétele a 2011 januárjában megjelent (és azóta huszonvalahány milliós eladásával az utóbbi évek legsikeresebb lemezévé előlépett) 21 című album óta. A teljes Skyfall felvétel hivatalos premierjére a tervek szerint a nemzetközi James Bond Napon, a széria Dr. No című első filmjének 50 éves évfordulóján, október 5-én kerül sor brit idő szerint stílszerűen 0:07 perckor, de egy francia rádióban már pár órával korábban lejátszották a legnagyobb részét, így itt már magyar idő szerint 0:07-kor be tudunk mutatni egy 3 perc 50 másodperces részletet (és aztán egy óra múlva mellé kerül a teljes 4:46 hosszú verzió is).

Ilyen sem volt még: nem elég, hogy ma egy új szerző mutatkozott be a MusicPress blogon, még az első hivatalos albumpremiert is a mai napon tartjuk – az első teljes lemezanyagát másfél évtized után elkészítő Gézakékazég zenekarral! A gitáros Pál András és a gitáros-billentyűs-énekes Dömötör Géza 1996-ban még szekszárdi gimnazistákként indították együttesüket (egyik korai dobosuk a későbbi Realistic Crew-alapító Kalotás Csaba volt), 2002 és 2006 között kétszemélyes szobaprojektjeként vegetáltak, majd Pécsen újraszerveződve ismét koncertezni kezdtek (a budapesti Kultiplexben ugyanúgy felléptek, mint a Fishing On Orfű fesztiválon), és a MySpace-en közzétett 2008-as Bow Echo/Break Sometimes kislemez után Szegedi Szilárd basszistával és Horváth Barnabás dobossal 2011-2012 folyamán végre felvették első albumukat is, mely a hatvanas-hetvenes évek Neil Young/Big Star-tengelyére és a nyolcvanas-kilencvenes évek gitárpopjára egyaránt épít.

Kihirdették a Rock And Roll Hall Of Fame idei jelöltjeit: The Paul Butterfield Blues Band, Chic, Deep Purple, Heart, Joan Jett And The Blackhearts, Albert King, Kraftwerk, The Marvelettes, The Meters, Randy Newman, N.W.A., Procol Harum, Public Enemy, Rush, Donna Summer - közülük választják ki az év vége előtt azokat, akiket 2013. április 18-én majd tényleg be is iktatnak. A jelölést olyan előadók kaphatták, akiknek már legalább 25 éve jelent meg az első hivatalos kiadványuk. A fentiek közül persze mindenki megérdemelné a bejutást, de a MusicPress favoritja a Chic együttes: szégyen lenne, ha Nile Rodgersék nem kerülnének be!

A világszerte épp a napokban (nálunk október 11-én) mozikba kerülő Elrabolva 2. alkalmából Liam Neeson színészi karrierje előtt tisztelgő mini-musical született: az ilyen gyöngyszemekre szakosodott amerikai testvérpár, Jonathan és Al Kaplan e héten közzétett Liam Neeson: The Musical című zenés videója a címben jelzett műfajhoz illő harsány módon, egy képzeletbeli dalmű betéteként, az észak-ír színész hangján és akcentusával zeng dicshimnuszt Neesonról, szerepeiről és mozifilmjeiről, a három évtizeddel ezelőtti Támadás a Krull bolygó ellen című fantasytól kezdve a Darkman, Schindler listája, Rob Roy, Nyomorultak, Star Wars: Baljós árnyak, Narnia krónikái és Batman: Kezdődik című filmeken, illetve az Elrabolva első részén át egészen az idei Fehér pokolig – persze egészen sajátos nézőpontból és humorral. „Take the fucking elephant!!”

A Deftones-rajongók el vannak kényeztetve: a két héttel ezelőtt ingyenes letöltésként közzétett Leathers után most már egy újabb szám, az első hivatalos kislemezdalként október 9-én piacra kerülő Tempest stúdiófelvétele is meghallgatható a november 12-én megjelenő Koi No Yokan albumról. A lemezcím japánul van, a szerelem első látásra témakörből egészen pontosan egy elkerülhetetlen majdani szerelem előérzetére vonatkozik, miközben a témák között például a közelgő világvége gondolata is felbukkan ebben az új számban, ami jóval epikusabb, mint a Leathers volt – és nemcsak másfélszeres hosszát tekintve.

A Heaven Street Seven a mai napon, a 2008-as Jazz album után csaknem négy évvel új sorlemezt jelentetett meg – Szűcs Krisztián és zenésztársai a köztes időben a folyamatos koncertezés mellett csupán egy karrierösszegző dupla válogatással (Dunabeat 1995–2010) és egy háromszámos EP-vel jelentkeztek (Gigerli), ám ez utóbbiról A réten című remek klipdal már átvezetést jelentett az új album, a Felkeltem a reggelt világába. A Lovasi András vezette Megadó Kiadó gondozásában megjelent új HS7-anyag ma nemcsak boltok polcaira, hanem dalonként a YouTube-ra felkerült, és onnan több zenei oldalra is, de itt a MusicPress blogon már nemcsak darabonként, számonként kattintgatva, hanem elejétől végéig egyben is meghallgatható a teljes lemez!

Bat For Lashes, azaz a brit dalszerző-énekesnő Natasha Khan élőben játszik néhány szerzeményt megjelenés előtt álló The Haunted Man című harmadik albumáról Londonban, a BBC rádió Maida Vale stúdiójából – és a közvetítés itt a MusicPress blogon is egyenes adásban nézhető!

A valóságos brit nemzeti intézménynek számító – az idei nyáron a királynő gyémántjubileuma alkalmából a Buckingham Palota tetején, majd az olimpiai záróünnepségen is fellépő – Madness időről időre új lemezeket is készít: a 2012. október 29-én megjelenő Oui, Oui, Si, Si, Ja, Ja, Da, Da album már a legendás ska zenekar a tizedik sorlemeze lesz, melyről az augusztusi beharangozó szám, a Death Of A Rude Boy után a tegnapi napon a My Girl 2 című nyitódalt is közzétették. Mint a sorszám is jelzi, a billentyűs Mike Barson bő három évtized után írt egy folytatást  – vagy ha úgy tetszik: testvérdarabot  – az 1979-es első Madness-album My Girl című nagy slágeréhez (sőt közben egy motívummal a Tainted Love című soul klasszikusra és egyben annak new wave-es feldolgozására is kacsint).

A brit Test Icicles együttes fekete multiinstrumentalista tagjaként 2005-ben feltűnt, majd 2007-től Lightspeed Champion név alatt önálló dalszerző-előadóvá előlépő, 2009 óta pedig már Blood Orange-ként futó Devonté Hynes a nap hőse: kevesebb, mint 24 óra leforgása alatt két olyan nagy publicitást kapó videoklip is nyilvánosságra került, mely elsősorban az ő dalszerzői és produceri tehetségét dicséri – mindkét szám az utóbbi idők legjobb popdalai közé tartozik. Az egyiket a 20 éves Los Angeles-i modellcsaj, Sky Ferreira énekli, a másikat pedig Beyoncé 26 éves húga, Solange Knowles, akik mainstream hátterük ellenére indie kreditre törnek: a tiniként még kommersz elektro-poppal próbálkozó Sky-t megjelenés előtt álló Ghost című ötszámos EP-jén olyanok segítik, mint a Garbage-énekesnő Shirley Manson vagy a Fiona Apple hangszerelő-producereként nevet szerzett Jon Brion, míg Solange a két nagykiadós albuma után az aktuális Losing You kislemezét már a Grizzly Bear-tag Chris Taylor független minicégénél jelenteti meg, B-oldalán egy olyan számmal, melyet az Of Montreal-frontember Kevin Barnes társaságában készített. A közös pont pedig Dev Hynes, aki az Everything Is Embarrassing és Losing You révén most szintet lépett karrierjében.

A rendes sorlemezzel 2008 óta nem jelentkező (következő albumát sem hangfelvétel, hanem kottáskönyv formájában megjelentető) Beck rengeteg kollaborációja és feldolgozása között különleges helyet foglal el az a húszperces szvit, melyet több mint húsz Philip Glass-szerzemény motívumaiból építkezve készített az október 22-én megjelenő REWORK_Philip Glass Remixed című tribute albumra, melyen rajta kívül például Amon Tobin, Cornelius, Tyondai Braxton (ex-Battles) és Dayve Hawk (Memory Tapes) is tiszteleg a 75 éves amerikai kortárs zeneszerző előtt.