MusicPress

A White Stripest tavaly feloszlató, de Raconteurs és a Dead Weather nevű kvázi-szupergruppjait is pihentető Jack White 2012-ben szólóelőadóként hódít: áprilisban megjelent Blunderbuss című No.1 sikeralbumáról a Love Interruption, a Sixteen Saltines és a Queens Of The Stone Age-főnök Josh Homme-t is szerepeltető Freedom At 21 után most egy negyedik számhoz is forgatott klipet, bár ezt meglepő módon pont a lemez egyetlen feldolgozásdalához, a fekete louisianai dalszerző Rudy Toombs (1914–1962) által írt és a detroiti rhythm & blues énekes Little Willie John (1937–1968) által sikerre vitt 1960-es I'm Shakin'-hez. Az extravagáns White az album turnéján egy csupa nőből és egy csupa férfiból álló kísérőzenekart váltogat, ám itt a Dori Oskowitz rendezte videoklipben összeereszti a tagokat, sőt néhányan kettős szerepet is játszanak, ahogy maga a gitáros-énekes is két inkarnációban tűnik fel – és saját magával kakaskodik. 

Egy hete megvolt MusicPress blog fennállásának első albumpremierje (Gézakékazég: Valahol mindenki), most pedig videopremiert tartunk a Hangmás együttessel: a budapesti szextett a gerilla-performance-aikért letartóztatott Pussy Riot-tagoknak ajánlott fellépése után nem sokkal, szeptember 21-én az Erzsébet körúton, a használaton kívüli Lakberendezési Áruház egyik óriási üvegablaka mögött adott kirakatkoncertet az utcára jól kihangosítva – és erről a félórás akcióról Deák Kristóf rendezésében egy kisfilmet is forgattak, a fellépésen elhangzott egyik kiadatlan Hangmás-dalhoz, a Gina Tonichoz igazítva a koncertklipet.

A MusicPress blogon e pillanatban meghallgatható új albumok között akad dalszerző-előadói intimitás (Patrick Wolf, Bat For Lashes, Cat Power, Beth Orton), harsány teatralitás (Muse, Amanda Palmer), intellektuális art-pop (David Byrne & St. Vincent, Dirty Projectors, Alt-J), archaikus misztika (Dead Can Dance), masszív pszichedélia (Tame Impala, The Flaming Lips), cipőbámulós noise-pop (The Raveonettes), elszállt experimentalizmus (John Frusciante), kortárs avantgárd (Philip Glass) és kortárs elektronika (Flying Lotus, Boys Noise, Orbital, Kid Koala), kommersz pop (P!nk), hiphop (Death Grips) és R&B (Frank Ocean), soul (Bobby Womack) és dzseszz-funk-afropop (Jimi Tenor & KabuKabu), sőt még magyar gitárpop is (Heaven Street Seven, Gézakékazég), de most jöjjön valami húzós kemény primér rockzene!

Kedd éjszaka a budapesti Akvárium klubban a 2012-es MTV Europe Music Awards magyarországi díjátadóján az internetes közönségszavazatok alapján a 30Y nyerte a Legjobb magyar előadó címet, így a pécsi zenekar képviselheti hazánkat Európa 22 regionális jelöltje között a Legjobb európiai előadó díjáért folyó – sőt a kontinentális győztest még egy kontinensek közti világbajnoki fordulóban is megmérettető – küzdelemben, a 2012 MTV EMAs gáláján november 11-én Frankfurtban (Beck Zoltánék mellett Odett, Funktasztikus, Soerii & Poolek és a Supernem is versenyzett a mostani első fordulóban a továbbjutásért). Az MTV EMA Best Hungarian Act trófeát elnyerő 30Y egyébként épp novemberben adja ki Szentimentálé című vadonatúj stúdióalbumát, évek óta nagy sikerrel futó és bővülő azonos című speciális koncertműsorának korábban lemezen még meg nem jelent számaival.

A brit multiinstrumentalista-producer-dalszerző-énekesnő Natasha Khan, művésznevén Bat For Lashes lassan a MusicPress blog leggyakoribb szereplőjévé lesz: október 15-én piacra kerülő The Haunted Man című harmadik albumáról a női neveket viselő beharangozó számok (Laura, Marilyn), az All Your Gold kislemezdal, majd annak videoklippel közzétett teljes hosszúságú stúdióváltozata és Hercules And Love Affair-remixe (továbbá az említett szerzemények egyenes adásban közvetített BBC-koncerten előadott élő verziója) után most újabb három dalt tett közzé, így most már a 11 számos album több mint felét meghallgathatjuk itt a megjelenés előtt. FRISSÍTÉS: október 12-én mind a 11 dalt, a teljes lemezanyagot közzétették a belga De Standaard honlapján!

Az egy évtized után ismét legjobb kísérőzenekarának, a Crazy Horse-nak a tagjaival dolgozó, és velük a júniusi Americana feldolgozáslemez után máris egy új, ráadásul dupla albumot rögzítő Neil Young két hete már közzétett egy több mint 16 perces számot, és az a Walk Like A Giant című szerzemény pár nappal később a New York-i Central Parkban adott Global Citizen Festivalnak is a csúcspontját jelentette (pedig volt ott közös zenélés a Black Keys- és Foo Fighters-tagokkal is!). Most itt az október 29-én megjelenő Psychedelic Pill című dupla Neil Young & Crazy Horse-album egy másik hasonlóan monumentális, majdnem 17 perces felvétele is, a Ramada Inn, amihez a veterán dalszerző-gitáros-énekes szintén összevágott egy archív filmfelvételekből összevágott videoklipet, ám ez a kisfilm ezúttal nemcsak a dal egy részletét tartalmazza, hanem teljes 17 percen át kitart!

Az elmúlt éjjel a Nine Inch Nails-rajongók duplán örülhettek, Trent Reznortól ugyanis nem egy, hanem egyszerre két új felvétel is érkezett a finom női hangokkal aláfestett pusztítás jegyében: a 47 éves amerikai zeneszerző-producer-énekes a feleségével, Mariqueen Mandig énekesnővel és hűséges brit társszerző-programozó kollégájával, Atticus Ross-szal (meg a vizuálfelelős Rob Sheridannel) közös How To Destroy Angels projekt november 13-ra ígért hatszámos An Omen EP-jéről tett közzé egy ingyenesen letölthető új dalt Keep It Together címmel, de ezzel egy időben debütált a SoundCloudon az a remix is, melyet Reznor a már említett Ross-szal és az utolsó NIN-lemezeken szintén közreműködő olasz billentyűssel, Alessandro Cortinivel közösen készített a brooklyni Telepathe elektro-pop csajduó Destroyer című szerzeményéhez (ez a lényegében Nine Inch Nails-remixnek tekinthető felvétel október 15-én jelenik majd meg a TV On The Radio gitáros-producertag David Sitek saját Federeal Prism minicégének első kislemezkiadványán).

A kanadai elektro-punk szexboszorka Peaches (született: Merrill Beth Nisker, 1966) – aki 2009-es I Feel Cream albumának turnéján a 2010-es Sziget egyik legjobb koncertjét adta Sweet Machine nevű német kísérőzenekara és egy teljesen meztelen csöcsös-pöcsös transzszexuális táncos társaságában – néhány alkalmi felvétel, feldolgozás és közreműködés (R.E.M., Cazwell, Moulinex stb.) után 2012 őszén nemcsak egy saját maga által írt és rendezett őrült musical-mozifilmmel tért vissza, de a német elektro-techno DJ-producer Boys Noize (született: Alexander Ridha, 1982) lemezcégénél és produceri segédletével is megjelentetett egy Burst! című EP-t, mely tegnap videoklipet is kapott az elektro-punk zenészkarrierje mellett vizuálművészként is aktív amerikai Vice Cooler rendezésében. A remixekkel teli teljes EP és a brutális Burst! klip után ráadásként a szintén tegnap megjelent új Boys Noise-album, a vendégként Snoop Doggot is szerepeltető Out Of The Black teljes anyaga is meghallgatható itt a MusicPress blogon. 

A világhírű amerikai illuzionista David Blaine négy év után új mutatvánnyal tért vissza: Electrified című New York-i performanszával három teljes napon át (e pillanatban is, egészen magyar idő szerint éjjel 1:40-ig) áll egy hat méter magas állványon megfelelő szigetelésű fémruhában, miközben hét óriási Tesla-tekercsből csapdos bele az állítólag egymillió voltos áram. Ez persze pár perc után rohadt unalmas látvány, de az elmúlt éjjel az amerikai party animal rockénekes, Andrew W.K. kicsit feldobta a show-t, mikor odaállt a produkció roppant idegesítő zenei aláfestését biztosító és egyben a feszültséget is szabályozó szintetizátorhoz, és fél órán át szólózott a billentyűkön: többek között eljátszotta az amerikai himnuszt is Jimi Hendrix után szabadon, de előtte (az alábbi videón 5:35-től) még saját legnagyobb slágerének, a 2001-es Party Hardnak az instrumentális verzióját is lenyomta, miközben Blaine-t a zenére csapdosták a hét gömbből a bazi nagy kisülések!

A kortárs popzene egyik legnagyobb tehetsége, a legjobb pillanataiban Rufus Wainwrighthoz vagy Antony Hegartyhoz mérhető brit multiinstrumentalista-producer-dalszerző-énekes Patrick Wolf (született: Patrick Denis Apps, 1983) pár hete már szerepelt itt a MusicPress blogon egy pazar Lana Del Rey-feldolgozással és a Sundark And Riverlight című dupla albumát beharangozó Ouverture klippel, de most már meghallgathatjuk tőle a szóban forgó teljes 18 számos lemezt is, melyre kereken tízéves karrierjének legfontosabb és/vagy szívének legkedvesebb szerzeményeit hangszerelte és rögzített újra akusztikus verzióban, vonóskísérettel (sőt a Hard Times című dalt újra is írta egyik nagy példaképével, az 1941-es születésű kanadai dalszerző-énekesnővel, Buffy Sainte-Marie-vel közösen). A némi csúszás után október 15-én megjelenő dupla album anyagát pár perce tették közzé az NME oldalán, és itt már rögtön hallható is.