MusicPress

A feloszlását múlt héten bejelentő ausztrál INXS együttes alapító frontemberét, Michael Hutchence-t pontosan 15 éve, 1997. november 22-én találták holtan sydney-i szállodai szobájában, és pont a mai napon érkezett a bejelentés, hogy a 37 évesen elhunyt énekes életéről film készül. A Never Tear Us Apart című 1987-es INXS-sláger szövegéből kölcsönzött Two Worlds Colliding munkacímen futó projekt a Just A Man: The Real Michael Hutchence című könyvre épül, melyet a énekes nővére, Tina Hutchence és néhai édesanyjuk, Patricia Glassop adott ki még 2000-ben. Bobby Galinsky forgatókönyvíró, aki 12 éve tervezte már ezt a filmet, az Encore magazin interjújában arról számolt be, hogy mostanra a család barátjának, Trevor Ray Fieldnek a közbenjárásával és egy harmadik producer, Suzy Marovski bevonásával sikerült megszerezniük Tina Hutchence-tól a megfilmesítés jogát. A forgatókönyvíró-producer nyilatkozata szerint egy mély érzelmekkel teli, az énekes történetét teljes komplexitásában bemutató életrajzi film készül majd, a Ray és A nyughatalan című Johnny Cash-biopic mintájára. A rendező személyét és a főbb szereplők nevét a jövő év elején jelentik be.

Mark Lanegan első magyarországi fellépése és a 2013 elejére bejelentett koncertek (The Raveonettes, Crystal Castles, Amanda Palmer) között lesz az A38 Hajón még egy kihagyhatatlan előadás: december 1-jén a poszt-rock experimentalista dán Efterklang együttes élőben is bemutatja nálunk a szeptemberben megjelent Piramida album anyagát, melyet az azonos nevű északi sarkvidéki szellemváros – a norvég Spitzbergák egyik szigetén az ezredfordulóló óta elhagyatottan álló orosz bányásztelepülés – ihletett. Casper Clausen frontember, a basszusgitáros Rasmus Stolberg és az elektronikafelelős Mads Brauer a helyszíni hangfelvételek mellett Andreas Koefoed rendező társaságában The Ghost Of Piramida címmel egy dokumentumfilmet is forgattak, mely alig két héttel a koppenhágai fesztiválpremier után november 22-én este 7-től (épp a már említett Mark Lanegan koncert előtt) tekinthető meg az A38 kiállítótermében, itt a MusicPress blogon pedig az aktuális Efterklang-turné október végéig tartó nagyzenekari kíséretű szakaszának New York-i fellépését, a Metropolitan Museum of Art színpadán a Wordless Music Orchestra szimfonikusaival kiegészülve adott lemezbemutató koncertet lehet teljes egészében meghallgatni.

A neo-pszichedélia aktuális ausztrál sikercsapata, az új koncertfelállásában öt tagúra bővült Tame Impala épp második nagylemezével, a MusicPress blogon elejétől végéig meghallgatható monumentális Lonerism albummal turnézik a rajongók és a zenésztársadalom nagy örömére (a bécsi klubkoncertre a jégkorszakos Hó Mártonnal és a Pluto-szólógitáros Martinkó Tamással közösen mentünk ki, sőt még Heaven Street Seven- és Európa Kiadó-tagokkal is találkoztunk a közönség huszonvalahány fős magyar kontingensében), de közben Kevin Parkerék két különleges stúdiósessiont is közzétettek az elmúlt egy hét leforgása alatt (az egyiket az együttes kiadója, a Modular szervezte, a másikat a Pitchfork), a múlt éjjel pedig a BBC stúdiójában is feltűntek Jools Holland műsorában. A három stúdiófellépés itt meg is tekinthető egybegyűjtve.

A Rolling Stones az 50 éves jubileumát dokumentumfilmek és koncertek mellett egy GRRR! című karrieráttekintő válogatáslemezzel is megünnepli, melynek végére Mick Jaggerék két vadonatúj felvételt is készítettek (Doom And Gloom, One More Shot), és a kettő közül a markánsabbik dalhoz most egy igazán emlékezetes klipet is forgattak. Rendezőnek a 2006-os Rain Fall Down videójánál már bevált svéd Jonas Åkerlundot kérték fel (The Prodigy: Smack My Bitch Up, Madonna: Ray Of Light, Metallica: Turn The Page, The Smashing Pumpkins: Try Try Try, Robbie Williams: Come Undone, Rammstein: Pussy stb.), aki A tetovált lány címszereplőjét, a svéd Noomi Rapace-t választotta lázadó csajnak a veterán zenekar mellé. A radikális Åkerlund-klipekben gyakran látunk erőszakot, meztelenséget, vad bulizást, hányást és vért, de a zombitematika például új pluszt ad ehhez a Doom And Gloom videóhoz – melyet a MusicPress blog a világpremierrel egy időben mutat be.

Azt, hogy Wayne Coyne, az oklahomai Flaming Lips frontembere nem teljesen normális, eddig is lehetett tudni, de amit november 10-én csinált, az még nagy rajongóit is meghökkentette: a 51 éves zenész egy aznapi Twitter-bejegyzésében (egy mosolygós fotó kíséretében) bocsánatot kért mindazoktól, akiknek kellemetlenséget okozott Oklahoma City repülőterén a gránátjával, de mostanra a sajtó kiderítette, hogy ez nem valami vicc volt, hanem az poggyászvizsgálók röntgenkamerája tényleg kimutatott Wayne csomagjában egy kézigránátot, ami miatt csaknem egy órára leállították a teljes reptéri forgalmat! Természetesen nem éles fegyverről, hanem egy hatástalanított, belül üres, kívül színesre festett tárgyról volt szól, amit az énekes egy bulin kapott ajándékba, és valószínűleg csak az mentette meg a komoly büntetéstől, hogy igazi helyi hősnek számít zenekarával: Do You Realize?? című számuk Oklahoma állam hivatalos rockdala, a Flaming Lipsről utcát neveztek el Oklahoma Cityben, és mint a mellékelt fotó is mutatja, még a helyi reptéren is kinn van Wayne képmása! A fuse.tv az ügy hivatalos rendőrségi jegyzőkönyvét is megszerezte – és az itt a MusicPress blogon is elolvasható!

Az Olympia album pazar turnéjával tavaly a Budapest Sportarénába is eljutó (bár ott méltatlanul kevés néző előtt játszó) Bryan Ferry – aki épp negyven éve jelentette meg első lemezét a Roxy Music élén – mindig is nagy rajongója volt a két világháború közti zenei univerzumnak, hiszen már 1973-74-es első szólólemezein is több harmincas évekbeli sztenderd feldolgozását elénekelte, 1999-es As Time Goes By albumát pedig kizárólag ilyen daloknak szentelte. Most gondolt egyet, és saját szerzeményeit hangszerelte át „a viharos húszas évek”, a dzsesszkorszak stílusába: 13 számot választott ki 11 albumról az első Roxy-lemeztől utolsó szólóanyagáig, és a hűséges zenei rendezőjével, Colin Gooddal készített átiratokat az alkalomra összeállított The Bryan Ferry Orchestra előadásában vette lemezre – de a legmeglepőbb, hogy ezen a lemezen nem énekel, ez ugyanis egy instrumentális album! A november 26-án boltokba kerülő The Jazz Age premierjét a Guardian oldalán tartották, de most már itt a MusicPress blogon is meghallgatható, hogyan szólt volna a húszas években a Virginia Plain, a Love Is The Drug vagy a Don't Stop The Dance vagy a Slave To Love  – sőt az átdolgozások rögtön az eredeti verziókkal is összevethetők!

A tavalyi Szigeten csupacsaj kísérőzenekarral koncertező brit Kate Nash az elmúlt hónapokban már két klipdallal (Under-Estimate The Girl, Fri-end?) elkezdte előkészíteni a terepet közelgő harmadik albumának, melyet Girl Talk címmel 2013 február-március tájára ígér, de a tegnapi napon már elérhetővé tett előzetesként egy EP-t is: az ötszámos Death Proof címét Quentin Tarantino filmje ihlette, az azonos című nyitódal klipjéhez pedig a Halálbiztos mellé a Tod Browning-féle Freaks (Szörnyszülöttek) cirkuszi világa és az ötvenes évekbeli pin-up modell Betty Page imidzse is szolgáltatott inspirációt a 25 éves dalszerző-énekesnőnek (aki nemrégiben a Greetings From Tim Buckley című Jeff Buckley-filmben is színészkedhetett egy kisebb szerepben). Itt a MusicPress blogon a vadonatúj Death Proof klipdal és a már ismert Fri-end? mellett az EP maradék három felvétele –köztük az All Day And All Of The Night című 1964-es Kinks-klasszikus feldolgozása – is meghallgatható, vagyis itt van a teljes új ötszámos Kate Nash-lemezanyag!

Florence Welch-től legutóbb a Calvin Harrisszel közös Sweet Nothing vidóját láthattuk, mely a skót producer 18 Months című sztárparádés albumát harangozta be, de most az angol dalszerző-énekesnő saját sikerlemezéhez, a már több mint egy éve megjelent Ceremonialshoz is érkezett egy újabb klip. A második Florence + The Machine-album hatodik kislemezdalához, a soulos beütésű (az I Heard It Through The Grapevine című Motown-klasszikust konkrétan meg is idéző) Lover To Loverhez már korábban is tartozott egy videó egy koncertfelvétellel, de most egy igazi történetmesélős kisfilmet is kapunk a Calvin Harrisnál már a közös klip előtt is többször bizonyító Vincent Haycock rendezőtől, aki egy ausztrál színésszel, Ben Mendelsohnnal állította párba az énekesnőt.

Az új Robbie Williams-klip után rögtön itt egy másik újdonság: a MusicPress blogon már több mint egy hónapja meghallgatható Bat For Lashestől a teljes The Haunted Man album két bónuszdallal együtt, de most érkezett melléjük pluszba még egy stúdiófelvétel, a Save The Last Dance című szerzemény, mely az All Your Gold kislemez B-oldalán jelent meg.

A Take That-kitérő után Robbie Williams sikeresen visszatért szólóban is: a múlt héten egyszerre vezette a brit listákat Take The Crown című albumával és Candy című kislemezdalával. A Gary Barlow-val közösen írt könnyed slágerszám Joseph Kahn által rendezett vicces klipje után több mint két hónappal most újabb dal kapott videót: az album másik Barlow-kollaborációjának, a Differentnek a kisfilmjét egy jeles brit kliprendező,  W.I.Z. készítette el (Therapy?: Loose, Diane, Massive Attack: Inertia Creeps, The Chemical Brothers: Out Of Control, Smashing Pumpkins: Stand Inside Your Love, Marilyn Manson: The Fight Song, Kasabian: Club Foot, Arctic Monkeys: The View From The Afternoon, Oasis: Falling Down stb.). A nagyívű, vonós hangszerelésű Different régi filmeket idéző, sötét tónusú videóját eredetileg nagy-britanniai idő szerint november 18-án vasárnap éjfélkor (magyar idő szerint már hétfőn éjjel 1-kor) mutatták volna be, de technikai problémák miatt csak bő hét órányi késéssel érkezett meg a klip a YouTube-ra – és most már itt a MusicPress blogon is látható.