MusicPress

Nick Cave fél évtized kihagyás után ismét a Bad Seeds élén ad ki lemezt: a 2013. február 18-án megjelenő Push The Sky Away-hez a beharangozó videó, a dallista és a korhatáros borító után még decemberben megérkezett a We No Who U R című első kislemezdal, ami mellé pár perce már egy újabb számot is kaptunk Jubilee Street címmel. A szintén visszafogott tempójú, de a végére igencsak monumentálissá váló dalt a BBC rádió, a lyric videót pedig a Pitchfork mutatta be először, de most már itt a MusicPress blogon is szerepel ez a felvétel.

Marilyn Manson egykori felsége, a burlesque táncosnő/modell/színésznő Dita Von Teese (született: Heather Renée Sweet, 1972) számos videóban szerepelt már, de eddig csak saját show-ihoz rögzített hangfelvételeket, alkalmazott zenére énekbeszédet és hasonlókat, most azonban elkészült egy olyan klip is, amelyben nemcsak vetkőzik, de ő maga énekli is a dalszöveget: Andrew Armstrong és Ra Black maszkos ausztrál szinti-pop duója, a Londonban működő Monarchy az ő közreműködésével készítette el februárban megjelenő Disintegration című új kislemezdalát, melyhez Izraelben forgattak Roy Raz rendezővel és a Batsheva Dance Company táncosaival egy stílusosan erotikus kisfilmet a Ditához olyannyira illő ötvenes évekbe helyezett történettel. A premiert pár órája a Nowness oldalán tartották, és a klip most már itt a MusicPress blogon is megtekinthető.

A Villagers a húszas évei végén járó ír dalszerző-multiinstrumentalista-énekes Conor O'Brien projektje, mely rögtön Becoming A Jackal című 2010-es bemutatkozó albumával befutott, jelölték a Mercury Prize-ra is, a címadó szám pedig elnyerte az év legjobb zenéjű és szövegű daláért járó Ivor Novello-díjat. A második nagylemezre egészen 2013-ig kellett várni, de megérte: a mai napon megjelenő Awayland még izgalmasabb finom indie folkos elődjénél, a dalszerkezetekben, az elektronika és stúdiótechnika használatában egyaránt (Conor a tizenéves kori kedvencei, a Radiohead, Aphex Twin, Tricky és Björk kísérletező hozzáállását említi inspirációként). Az új Villagers-lemez – akárcsak a vele egy időben megjelenő másik dalszerző-előadói mestermű, a Christopher Owens-féle Lysandre – itt a MusicPress blogon is meghallgatható.

Az 'N Sync bojgruppból kinőve komolyan vehető dalszerző-előadóvá váló Justin Timberlake két tízmillió példány fölött fogyó szólóalbuma, a 2002-es Justified és a 2006-os FutureSex/LoveSounds (no meg az utóbbihoz kapcsolódó 2007-es sikerturné) után hanyagolta zenészi karrierjét, inkább színészkedett (Social Network – A közösségi háló, Rossz tanár, Lopott idő, Barátság extrákkal stb.). Közben persze rendszeresen vendégszerepelt mások számaiban, Madonnától egy sor rapperen át a Lonely Island komikustrióig, de olyan felvételt, amin az ő neve állt az első helyen, nem adott ki. 2013. január 10-re aztán végre ígért valamit, ami a várt új dal helyett végül csak egy egyperces videoüzenet lett arról, hogy készen áll a visszatérésre, de a hét legvégére (amerikai idő szerint még január 13-án vasárnap éjjel, magyar idő szerint már hétfőn hajnalban) csak megérkezett az új száma, a Suit & Tie, és mellé a honlapján egy rajongóknak szóló „nyílt levél", melyben 2013-re egy új albumot is ígér The 20/20 Experience címmel (és mindez ugyanazon a héten történt, mint David Bowie és a Destiny's Child meglepetés-visszatérése és a remix formájú OutKast-reunió). Az új dalt Timberlake természetesen hű producer-szerzőtársa, Timbaland közreműködésével készítette, sztárvendégként pedig Jay-Z szállt be egy rapbetét erejéig. Az öltönyös fekete-fehér eleganciát hirdető szerzemény már itt a MusicPress blogon is meghallgatható.

A MusicPress blog első hónapját, a szeptembert egy furcsa pár, a hatvanéves David Byrne és a harmincéves St. Vincent uralta: az egykori Talking Heads-frontember és a gitáros-énekesnő Annie Clark alkalmi duójától a 2012 legjobb lemezei közé kerülő közös album (Love This Giant), az első videoklip (Who), az első tévéfellépés és a turné első koncertje is kapott egy-egy cikket. Az amerikai fellépések után 2013. január 14-től kezdik az ausztráliai turnét (egy európait is igazán bejelenthetnének már), és ehhez igazítva a héten egy 38 perces koncertfelvétel is felkerült az NPR rádióhálózat oldalára: a szeptember 30-án a Maryland állambeli Bethesdában, a Strathmore Music Centerben elhangzott 23 dalból egy kilencszámos összeállítást tettek közzé, melybe a közös szerzemények mellé beválogatták a két előadó egy-egy szólódalát, és persze egy Talking Heads-klasszikust is – a kísérőzenekar magját adó nyolctagú fúvósszekcióra áthangszerelve!

Az elmúlt éjszaka folyamán nemcsak a Destiny's Child trió visszatérő dalának premierjére került sor több mint hét év kihagyás után (Nuclear), de megérkezett hosszú idő után az első olyan hivatalos felvétel is, melyen az OutKast két tagja, André 3000 (született: André Lauren Benjamin) és Big Boi (Antwan André Patton) együtt hallható. Az atlantai hiphop duó 2006-ban jelentetett meg utoljára albumot (Idlewild), de a Sir Lucious Left Foot: The Son Of Chico Dusty című első Big Boi-szólólemezre végül nem kerültek fel a terveztek közös dalok (a Royal Flush-t digitális kislemezként publikálták 2007-ben, a Lookin For Ya pedig 2010 nyarán szivárgott ki a netre), ahogy Big második szólóanyagán, a 2012 legjobb lemezei közé tartozó Vicious Lies And Dangerous Rumors albumon sem volt hallható André 3000 hangja. Hallható volt viszont egy még jobb tavalyi lemezen, Frank Ocean pazar Channel Orange albumán a Pink Matter című számban, amelyet az ifjú R&B-énekes eredetileg OutKast-kollaborációnak szeretett volna, de ezt André akkor megvétózta. Most azonban Big Boi elkészíthetett a dalból egy hivatalos remixet, amire egy saját versszakot is felreppelt, így itt már együtt szerepel az OutKast tagsága. A premiert az East Village Radio adásában tartották, és most már itt a MusicPress blogon is meghallgatható a közös felvétel.

Tegnap délután jött a hír, hogy minden idők legsikeresebb girl groupja, az amerikai Destiny's Child hét és fél év után új dallal jelentkezik (a január 28-án megjelenő Love Songs válogatáslemezre készült Nuclear című számmal), ma délután pedig az a frissítés, hogy a trió élőben is visszatér a közönség elé (február 3-án, a Super Bowl félidejében, Beyoncé fellépésén Kelly Rowland és Michelle Willams is ott lesz a színpadon), és most éjszakára már meg is érkezett maga a dal, mely a Neptunes producerduó (és az arra épülő N.E.R.D. együttes) szólóban is sikeres rapper-énekesének, Pharrell Williamsnek az irányításával készült, és a kilencvenes évek elejének hangzásában lüktet.

A New Order a 2005-ös utolsó album, a Waiting For The Sirens' Call turnéjának végeztével leállt, Peter Hook basszusgitáros jól összeveszett a másik két Joy Disvison-veteránnal, Bernard Sumner gitáros-énekessel és Stephen Morris dobossal, és mire a Control című Anton Corbijn-filmhez írt utolsó közös felvételeik megjelentek, a zenekar már fel is oszlott. 2011 őszén azonban a frontember és a dobos újraindította az együttest, és még Morris felesége, a billentyűs Gillian Gilbert is visszatért egy évtized kihagyás után (az ő posztjára 2001-ben felvett multiinstrumentalista Phil Cunningham továbbra is tag maradt, Hook helyére pedig egy Tom Chapman nevű basszista került). Január 14-én egy új New Order-album is megjelenik, de mint a Lost Sirens cím is utal rá, ez a nyolcszámos anyag még az 2005-ös album kiegészítése: ugyanakkor készült, még ugyanazzal a Sumner-Hook-Morris-Cunningham felállással (nem is volt könnyű megegyezniük a kiadásáról). A Hellbent című dal már egy 2011-es válogatásra is felkerült, de a többi hét felvétel most hallható először. Az „elveszett" lemez premierjét a mai napon tartották a Rolling Stone magazin honlapján – és már itt a MusicPress blogon is meghallgatható. Hadd szóljon!

Az észak-ír DJ-producer David Holmes egy órája jelentette be Facebook-oldalán, hogy elkészült az új Primal Scream-album maszterelésével, és azt, hogy a lemez májusban jelenik meg More Light címmel. Azt pedig már a frontember Bobby Gillespie egy friss interjújából tudhatjuk, hogy az elég kísérletezőre vett új album dupla lemez lesz, az Elimination Blues című számban a Led Zeppelin-hős Robert Plant énekel vendégként, a Cultureside című funkos dal refrénjében a poszt-punk legenda bristoli The Pop Group vezére, Mark Stewart hallható, míg a Stone Rosesba visszaigazoló Mani egy évvel ezelőtti távozása után a basszusrészeket nagyrészt Jason Falkner játszotta fel a stúdióban (az őszi koncerteken pedig már a Primal Scream hivatalos új basszusgitárosát is bemutatták a képen látható Simone Butler személyében, aki korábban a londoni Yellowire együttesben játszott).

A 2013-as évet nagy lendülettel kezdő Beyoncé a következő három hétben nemcsak az újjáválasztott Barack Obama elnöki beiktatásán (január 21.) és a Super Bowl félidejében énekel (február 3.), de pár perce kiderült, hogy hét és fél év után egy vadonatúj Destiny's Child-dalban is hallhatjuk, a január 28-án megjelenő Love Songs válogatásalbumra ugyanis egy Nuclear című új felvételt is rögzített Kelly Rowland és Michelle Willams társaságában, a Neptunes-producerduó híresebbik felének, Pharrell Williamsnek a felügyeletével. Szintén a mai napon tették közzé az első fotókat, melyeket Terry Richardson készített az énekesnőről a GQ magazin februári számának címlapanyagához, ahol Beyoncét a XXI. század legszexibb nőjeként ünneplik (az interjúból pedig kiderül, hogy már akár áprilisban megjelenthet a következő szólóalbuma).