MusicPress

A második budapesti koncertjét február 26-ra az A38 Hajóra bejelentő torontói Crystal Castles elektro-punk duó a III sorszámú harmadik albumát három kislemezdallal is beharangozta (Plague, Wrath Of God, Affection), de egyikhez sem forgatott klipet (a Plague-hez a Possession című 1981-es Zulawski-filmből megvágott rajongói videó lett kikiáltva utólag hivatalosnak), és igazából az elmúlt éjszaka közzétett Sad Eyes klip sem egy teljes darab, csak egy csonka kétharmad: a szinti-pop alapú eksztatikus táncdalként is melankóliában tocsogó háromperces dalt 2:12-nél egyszerűen lehúzzák. A Berlinben és Torontóban forgatott, koncertjeleneteket és némi rémálomszerű narratívát keverő videón a zenész-producer Ethan Kath és Alice Glass énekesnő ismét Rob Hawkins és Marc Pannozzo társaságában dolgozott – ők már több korábbi Crystal Castles-klipnél is segédkeztek, például az előző albumról való Baptism rendező-vágó párosaként.

Februárban lesz 33 éve, hogy 33 éves korában elhunyt Bon Scott, az ausztrál AC/DC együttes 1974 és 1980 közötti frontembere, akiről a hírek szerint életrajzi film készül: a Bon Scott: The Legend of AC/DC című filmhez J.R. Getches rendező irányításával a hét elején kezdték forgatni az első teaser kisfilmet Amerikában, a dél-karolinai Charlestonban, ahol a főszerepet játszó – és a forgatókönyvírásban is érintett – Rob Liotti együttese, a T.N.T. nevű hivatalos AC/DC tribute zenekar is működik. "Robnak sikerült összehoznia a történetet, az embereket és a logisztikát ahhoz, hogy egy majdani meghatározó film születhessen" – nyilatkozta az ausztrál producer, Russell Cotter (High Voltage Productions) a főszereplőről, aki a tavaly mintegy húsz kilót le is fogyott a hitelesebb alakítás kedvéért. A film honlapjáról azonban az is kiderült, hogy még további befektetők jelentkezését is várják, és így lényegében még bármelyik tehetősebb AC/DC-rajongó társproducer lehet a filmben.

Ahogy azt régóta vártuk, Dave Grohl az elmúlt éjszaka a Utah állambeli Park Cityben zajló Sundance filmfesztiválon megtartotta Sound City című dokumentumfilmjének premierjét (nagy sikerrel, állva tapsoló nézőkkel), sőt a filmzenelemezről már közzétett két dal (a Cut Me Some Slack című Paul McCartney/Nirvana-kollaboráció és a Slipknot/Stone Sour-énekes Corey Taylorral közös From Can To Can't) után a Park City Live koncertteremben egy bő háromórás élő fellépésen további számokat is előadott a film és a lemez neves közreműködőiből összeálló tizenvalahány fős Sound City Players szupergrupp élén.

Sky Ferreira ugye „prioritás itt a MusicPress blogon": Ghost című remek ötszámos EP-jéről már négy klipet is láthattunk (Red Lips, Everything Is Embarrassing, Sad Dream, Lost In My Bedrooom), sőt az Everything Is Embarrassing című csúcsdalhoz a Roots tagjaival közös tévéfellépést is. A húszéves Los Angeles-i színésznő-modell-énekesnő rajongói most egyszerre két új felvételnek is örülhetnek: az egyik az említett dal remixe Twin Shadow-tól (akitől ráadásként a 2012 legjobb lemezei közé tartozó Confess albumot is meghallgathatjuk a cikk alján), a másik pedig szintén egy kollaboráció és átdolgozás is egyben: a Bang Bang című 1966-os Cher-sláger (pontosabban a Kill Bill miatt mára már jóval népszerűbbé vált Nancy Sinatra-féle – amúgy még szintén '66-ban készült – melankolikus változat) feldolgozása a 2Cellos duóval.

Nem nyilvánvaló, de szuper választás: Brian Wilson Love & Mercy címmel tervezett életrajzi filmjében a Beach Boys fiatal dalszerző-vezérét Paul Dano (A család kicsi kincse, Vérző olaj, Looper) fogja játszani, az idősebb kori szerep megformálójáról azonban még nem döntöttek. A rendezést az eddig leginkább producerként nevet szerző Bill Pohlad (Túl a barátságon, Út a vadonba, The Runaways, Az élet fája) vállalta, a Beach Boys-dalok mellé az aláfestő zenét pedig lehet, hogy Trent Reznor szintén Oscar-díjas főmunkatársával, a How To Destroy Angles-tag Atticus Ross-szal íratják, de ez még nem fix.

A tavaly tavasszal egy DJ-fellépés erejéig Budapestre is ellátogató brit dalszerző-billentyűs-énekesnő Little Boots (született: Victoria Christina Hesketh, 1984) még mindig adós a 2009-es Hands album folytatásával, de időről időre azért előáll egy-egy kislemezzel: a 2011-es Shake, illetve a 2012-es Every Night I Say A Prayer és Headphones után a 2013-as évet egy LB monogram alatt kiadott vinyl maxival nyitotta, mely James Ford (a Simian Mobile Disco duó egyik fele) és a house/dubstep producer Maya Jane Coles (a She Is Danger duó egyik fele) segédletével készült. A korongon szereplő két új szerzemény, a Superstitious Heart és a Whatever Sets You Free közül az előbbi már a YouTube-ra is felkerült, és itt a MusicPress blogon is meghallgatható.

A 2012-es év legjobb filmjei között ünnepelt The Master rendezője, Paul Thomas Anderson (Boogie Nights, Magnólia, Kótyagos szerelem, Vérző olaj) néhány órája szenzációs anyagot töltött fel YouTube-csatornájára. 1999-ben kitalált egy tévéműsort kedvenc filmzeneszerzője, a leginkább producerként ismert multiinstrumentalista-énekes Jon Brion és zenészbarátai köré, ám miután a VH1 visszautasította a leforgatott próbaadást, Anderson a saját pénzéből felvett még pár The Jon Brion Show-t, és ezek közül az adásba sosem került epizódok közül most a néhai dalszerző-énekes Elliott Smith főszereplésével készült 43 perces felvételt találta meg most VHS-en.

A Soerii & Poolek zenész-producer páros a 2009-es Ua-mua című bemutatkozó album óta inkább a vicces kollaborációkra helyezi a hangsúlyt: az elmúlt két évben többek között Péterfy Bori (Maximális extázis), Fluor (Nekem kukim van) és Szikora Róbert (Legyünk boldogok) is énekelt velük, a legújabb vendéghangjuk pedig Polgár Odett, aki a Pusszy című szexdal mellett főszerepet vállalt annak klipjében is, melyet a duó korábbi videóinak rendezője, Miki357 forgatott. Nos, a dal és a klip pontosan azt kínálja, amit a címe ígér (na jó, a klip talán egy nagyobb adagot) – és pár perccel a premier után már itt a MusicPress blogon is megtekinthető a produkció.

A 2013-as év rögtön a kábítószer helyett a basszus imádatát hirdető zseniális Dizzee Rascal-videóval indult itt a MusicPress blogon (Bassline Junkie), és most itt egy újabb vicces klip a basszusfüggés tárgykörében. A nyolcvanas-kilencvenes évek egyik jelentős amerikai alternatív zenekara, a hosszú hajú szólógitáros-énekes Jay Mascis vezette Dinosaur Jr. egy évtized kihagyás után 2007-ben tért vissza új albummal (ráadásul két évtized után ismét az eredeti nagy felállásban, a basszista-énekes Lou Barlow-val és Murph dobossal), és azóta is aktív: a 2012 őszén megjelent I Bet On Sky egyik dalának klipjéhez ráadásul egy régi havert, Henry Rollinst is sikerült megnyerni. A Scott Jacobson rendezte videóban a kései Hal Hartley-filmek egyik fétisszínésze, James Urbaniak (Henry Fool, A hétfői lány, Fay Grim) egy olyan kisembert játszik, aki a basszushangszórók erejétől módosult tudatállapotban úgy érzi, mintha a keménykötésű Rollins ütné a fejét, míg feleségének (akit a stand-up komika Maria Bamford alakít) egészen más örömöket hoz a basszuskábulat!

Bizonyára a közelgő The Knife-lemez, az április 8-án érkező Shaking The Habitual híre miatt, de a Gossip együttes épp ma döntött úgy, hogy közzéteszi egy éveken át dobozban pihenő remixét, melyet a svéd elektro-duó énekesnőjének, Karin Dreijer Anderssonnak egy 2009-es felvételéhez készített. A címnélküli Fever Ray-album tíz dalából annak idején öt került kislemezre, de a Beth Ditto és társai nem azok egyikét, hanem a Now's The Only Time I Know-t választották ki átdolgozásra: Karin éneket meghagyták, a gitáros-billentyűs Nathan Howdeshell és a doboslány Hannah Blilie pedig új kíséretet rögzített alá. Ez a letölthető remix, pontosabban rework – a január elején közzétett Seems So Bad című Gossip-meglepetésdalhoz hasonlón – a portlandi Fast Weapons minikiadó SoundCloud-oldalán bukkant fel, és most már itt a MusicPress blogon is meghallgatható, ahogy alatta az eredeti dalt tartalmazó teljes Fever Ray-album is!