MusicPress

A 2013. augusztus 5. és 12. között zajló Sziget Fesztivál szervezői az egy hónapja bejelentett Blur mellé ma további fellépők nevét is közzétették: nagyszínpados headliner most nincs köztük, de például a 21 éves harlemi rapper-énekesnő Azealia Banks ott lesz a rendezvényen, meg olyan visszatérő vendégek is, mint a német Die Ärzte, Seeed és Boys Noize, a belga Triggerfinger vagy a brit Hadouken!

„A dúr vidám, a moll szomorú" – tanítják első órán a kicsiknek a nyugati zenére jellemző két fő diatonikus hangnem közti különbséget, és egy vicces kedvű ismeretlen pár éve kitalálta, hogy néhány híres rockdal (Metallica: Nothing Else Matters, R.E.M.: Losing My Religion, The Doors: Riders On The Storm) számítógépes manipulációjával szemlélteti is, mit tesz a nagyterc/kisterc különbség: a szomorkás, komor, drámai vagy gyászos hangvételű moll hangnemű kompozíciókból akaratuk ellenére boldog, vidám, erőteljes és felemelő dúr hangnemű darabokat kreált rendkívül szórakoztató eredménnyel! A példákat, melyekhez a jól ismert videókat használta viccesen átnevezett címeken (Nothing Else Majeur, Recovering My Religion, Riders On The Rainbow), a YouTube persze annak idején azonnal letiltotta, de a Vimeo oldalán menedéket találtak. Miután az NME a múlt héten egy cikkben felhívta olvasói figyelmét a vicces videókra, a Vimeo urai törölték az R.E.M.-átiratot (márpedig anélkül már nem lenne teljes egy ilyen cikk), ám az alkotó feltöltötte újra, és azóta újból lecsaptak a témára a zenei oldalak – és most itt a MusicPress is bemutatja a három perverz verziót.

Itt a MusicPress blogon már december elején esett szó arról az új dupla albumról, melyen Hal Willner producer Johnny Depp és A Karib-tenger kalózai sorozatot rendező Gore Verbinski támogatásával tengerészdalok feldolgozásait szerkeszti egybe több tucat híres zenész előadásában: a már szintén dupla 2006-os Rogue's Gallery után a második rész 2013. február 19-én jelenik meg Son Of Rogue's Gallery címmel. A lemezről a Pogues-frontember Shane McGowan által énekelt Leaving Of Liverpool és a frissítésként január elején mellé került Keith Richards/Tom Waits-kollaboráció (Shenandoah) után most itt van mutatóba a harmadik szám is, amit Iggy Pop ad elő az A Hawk And A Hacksaw folkzenekar harmonikás vezérének, Jeremy Barnesnak a kíséretében.

Prince-től a tavaly őszi Rock And Roll Love Affair kislemez és klip után 2013 januárban már egy csomó ritka, kiadatlan, koncert- és próbatermi felvétel érkezett a titokzatos 3rdEyeGirl csatornáján (itt vannak összegyűjtve), az elmúlt éjszaka pedig a 20pr1nc3.com honlap is elindult, ahol az eddig egyperces részletben ismert ScrewDriver, azaz Csavarhúzó című dögös új szexdal már teljes hosszában is hallható egy lyric video keretében (a 2009-es Montreux Jazz Festivalon rögzített koncert DVD-jének reklámja és a kameruni származású Andy Allo gitáros-énekesnő Prince-produkcióban készült új lemezének beharangozója mellett). Nagyon úgy néz ki, hogy 2013-ban – három év kihagyás után – ismét kapunk egy új stúdióalbumot a mestertől, és már ebből a számból is látszik, hogy jobb lesz, mint a 2010-es 20Ten volt.

A Massachusetts állambeli Cambridge-ből indult Passion Pit dalszerző-frontembere, Michael Angelakos a 2008-as Chunk Of Change EP és a 2009-es Manners album után a 2012 legjobb lemezei között ünnepelt Gossamerrel ért a művészi csúcsra: ezen a már társproducerként is jegyzett második albumon együttese szintetizátoralapú indie pop zenéjének markánsabb hangzás adott és még durva depressziójából is eksztatikus slágereket tudott formálni. Ezek egyike a Carried Away is, melyhez a mai napon érkezett egy lenyűgöző videó – csak azt sajnálhatjuk, hogy nem a dal eredetijéhez, hanem a holland DJ-producer Tiësto remixéhez igazították. A Carlos Lopez Estrada által rendezett bombasztikus klip mellett a lemezhez készült korábbi három videó is megtekinthető (mindegyik briliáns), sőt a Carried Away eredeti verzióját tartalmazó teljes Gossamer album is meghallgatható.

Az elmúlt évtized közepének amerikai emo/punk-pop hullámán még tinédzserzenekarként feltűnt Paramore három sikeralbum után 2010-ben komoly válságba került, mikor az 1988-as születésű répabébi Hayley Williams mögül kilépett az alapító testvérpár, a szólógitáros Josh és a dobos Zac Farro (a basszista Jeremy Davis és a gitáros Taylor York maradtak). A csonka zenekar előbb a már bevált Rob Cavallo producerrel rögzített még négy dalt (a Monster a legutóbbi Transformers filmzenelemezen, a többi digitális kislemezdalként jelent meg, majd Singles Club címmel gyűjtötték őket egybe), ám az új albumoz már az M83-féle Hurry Up We're Dreaming producerét, Beck egyik állandó munkatársát, a Nine Inch Nails legutolsó turnéfelállásának basszusgitárosaként is ismert Justin Meldal-Johnsent kérték fel, és az utolsó NIN-turnén szintén részt vevő Ilan Rubinnal doboltatták fel a számokat a stúdióban (élőben a szintén NIN-körökből ismert Josh Freese dobol nekik).

Egyesítette erőit az elmúlt hónapok két legdivatosabb brit tánczenei párosa: a producer-testvérpár Guy és Howard Lawrence alkotta Disclosure ereje az ezredforduló környéki garage ügyes aktualizálásában rejlik, de vendéghangokra van szükségük a mainstream sikerhez (Jessie Ware egy hatásos remixért cserébe már többször fellépett velük, a Sam Smith által felénekelt Latch pedig az eddigi legnagyobb slágerük lett, még ha a Top 10-be nem is jutott be), a BBC Sound Of 2013 listán a legjobb hazai előadóként második helyet szerző AlunaGeorge popduóban viszont George Reid producer mellett ott van Aluna Francis énekesnő is – és ezzel össze is állt a nyerő képlet. A White Noise című közös dalnak – mely március 24-én jelenik meg kislemezen, és a nyárra elkészülő első Disclosure-albumra is felkerül – ma este volt a premierje BBC-n Zane Lowe műsorában és a két duó SoundCloud-oldalán, de most már itt a MusicPress blogon is hallható (ahogy az AlunaGeorge két 2013-ban bemutatott új száma, a Diver és a Body Music is).

A Moldy Peaches nevű New York-i anti-folk duóból önállósodott dalszerző-gitáros-énekes Adam Green és a Little Joy együttesben a Strokes-dobos Fab Moretti mellett feltűnt multiinstrumentalista-énekesnő Binky Shapiro közös duettprojektjéről a MusicPress blogon már tavaly novemberben szerepelt egy nagyobb összeállítás az első dalokkal, egy fotógalériával és az első londoni koncert videofelvételeivel, úgyhogy már csak az volt hátra, hogy a bohém páros teljes tízszámos albumát hallhassuk. Hát most már azt is megtehetjük: az utolsó Adam Green-sorlemez után több mint három évvel, 2013. január 28-án boltokba kerülő címnélküli anyagot a Guardian honlapján mutatták be először, és a hatvanas évekbeli férfi-nő duettek ihlette Adam Green & Binki Shapiro album most már itt is végighallgatható – sőt egy pár órája közzétett videót is megnézhetünk utána!

Jó hír a Mumford & Sons- és Keane-rajongóknak egyaránt: március 8-án az előbbi együttes telt házas budapesti PeCsa-koncertjének előzenekari posztján az utóbbi együttes basszista/gitáros tagja, Jesse Quin lép fel dalszerző-előadói szólóprodukciójával. Az 1981-es születésű angol multiinstrumentalista-énekes mindkét zenekar tagjaival zenélt már külön formációkban is (a Mumford-mellékprojekt The Wedding Band ütőseként, vagy a Keane-billentyűs Tim Rice-Oxley-val közös Mt. Desolation együttesben, melynek 2010-es első albumára a Mumford-bendzsós Winston Marshall is beugrott), de a hírek szerint 2013-ban egy szólóalbum is várható tőle.

A ma közzétett Crystal Castles-klip után jöjjön egy másik erős női egyéniséggel az élen felálló együttes, melynek a mai napon jelenik meg új albuma: a walesi The Joy Formidable triót egy 28 éves gitáros-énekesnő, Ritzy Bryan vezeti, aki basszista-vokalista pasija, Rhydian Dafydd és a 2009-ben csatlakozott Matt Thomas dobos társaságában lassan Amerikát is meghódítja energikus rockdalaival, melyekbe kilencvenes évekbeli zajos shoegaze hatások is beépülnek. Már első EP-ikkel olyan rajongókat szereztek maguknak, mint a Passion Pit tagjai vagy Dave Grohl (aki a Foo Fighters előzenekaraként is turnéztatta őket), a 2011-es The Big Roar album sikere után az az évi Twilight filmzenelemezre is felkerültek, Wolf's Law című második albumuk amerikai felvételei után a Muse The 2nd Law turnéján vendégeskedtek (a budapesti koncert előtti hónapban, 2012 októberében), a lemezmegjelenése előtti hétvégén pedig Jimmy Fallon műsorában játszhatták This Ladder Is Ours című sikerdalukat – a 11 (+1 rejtett címadó) számot tartalmazó Wolf's Law teljes anyaga alatt ez a tévéfellépés is megtekinthető.